Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
A VESZPRÉMI RÓMAI KATOLIKUS EGYHÁZMEGYE HELYNÖKEI 1700 ÉS 1777 KÖZÖTT tapasztalatokkal az említett területeken. Többnyire harmincas éveikben járó fiatal papok voltak, akik közül többen aulistaként szolgálták a főpásztort. Az itt érintett személyek további közös jellemzője, hogy Bíró Márton egyházkormányzata alatt javadalmaiktól függetlenül nem játszottak meghatározó szerepet az egyházmegye központi irányításában, s úgy tűnik, Bírónak nem is volt ilyen szándéka velük. További közös vonásuk, hogy a megszokotthoz képest meglehetősen fiatal korban indult karrierjük. Kis Pál és Horvát Pál 35. életévük körüljártak kanonoki kinevezésükkor, Séllyei Nagy Ignác még ennél is fiatalabb korában, 27 évesen nyert káptalani javadalmat. Elmondható mindhármukról, hogy nagyon csekély vagy épp semmi lelkipásztori és egyházigazgatási tapasztalattal nem rendelkeztek ekkor. Hasonló tendenciákat tapasztalunk, ha az esperesi kart vizsgáljuk. Ugyan erre a tisztségre korábban is előfordult fiatalabb, harmincas éveik derekán, végén járó plébánosok kinevezése, ez azonban együtt járt hosszabb, 5-10 éves lelkipásztori működéssel. 1758 őszén azonban két, a korábbi évtizedek tükrében példátlan kinevezés is történt. Schönpflug Ferenc aulistaként került a budai kerület élére, ilyenre korábban még nem volt példa az egyházmegyében, Leitner József pedig a korszakban a legifjabbként, alig 27 évesen kapott esperesi kinevezést a ráckevei kerületbe. Anélkül, hogy itt részletesebben foglalkoznék a két esperessel, illetve szorosabb párhuzamot vonnék a káptalanban bekövetkező fiatalítással, elmondható, hogy kinevezésük időben egybeesik a „fiatalabb generáció" káptalani megjelenésével. Míg azonban a három fiatal kanonok esetében Bíró utólag visszatekintve alkalmas személyekbe helyezte bizalmát, a két esperesről, Schön- pflugról és Leitnerról hónapok alatt kiderült alkalmatlanságuk, s - különösen utóbbi - éveken át tartó botrányaikkal konfliktusok sorát indították el. Leitnert 1761-ben távolították el a tisztségéből, míg Schönpflug 1762/63 fordulóján távozott hivatalából.47 Kis Pál48 1755-ben, 35 éves kora körül az esztergomi főegyházmegyéből érkezett Veszprémbe, ahol rögtön a nagy presztízsű zalaegerszegi plébániára 47 A két esetet részletesebben bemutatom: Hermann (2011) 144-147. 48 Kis Pált a korábbi szakirodalom a dunántúli középbirtokos nemeskéri Kis család tagjaként említi. Strausz (1930) 22. és Pfeiffer (1987) 140-141. Nem említi a családhoz való tartozását sem Nagy Iván, sem Szluha Márton, illetve nem helyezhető el az utóbbi által közölt részletes családfán sem. Nagy (i860) 248-249., Szluha (2011) 747-755. Beszédesebb azonban a források feltűnő hallgatása családi hovatartozásáról. Kis Pál sem az egyházkormányzati iratokban, sem a megyei közgyűlés jegyzőkönyveiben nem fordul elő előnévvel, holott az ugyanekkor veszprémi alispán nemeskéri Kis Sándor ezekben a forrásokban minden esetben teljes nevén szerepel, s teljes névvel szerepelnek utóbbi rokonai is, amikor megjelentek a megyegyűlésen. Perdöntőnek tartom, hogy végrendeletében sem említi előnevét (így tágabb nemesi családját) 245
