Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Hermann István: A veszprémi római katolikus egyházmegye helynökei 1700 és 1777 között
Hermann István püspökei, leszámítva Acsádi Ádám 1725 és 1732 közötti kancellárságának időszakát, eleget téve a tridenti zsinat határozataiban foglalt rezidenciakötelezettségnek az egyházmegyében tartózkodtak, székhelyüket többnyire Sümegen tartották, de rendszeresen hosszabb időt töltöttek Veszprémben is.4 Jelenlétükből fakadóan személyesen irányították az egyházmegyét. Hosszabb ideig tartó széküresedés csak a vizsgált időszak elején, Volkra Ottó János püspök halálát követően (1721-1722), illetve a korszak végén, Koller Ignác püspök halála után volt (1773-1777). Széküresedés alatt a káptalan által választott úgynevezett káptalani helynök (vicarius generalis capitularis) irányította az egyházmegye ügyeit. A vizsgált korszakban az egyházmegye püspökei egy kivétellel magyarok (magyarországiak) voltak. Gróf Volkra Ottó János, aki 1710 és 1720 között állt az egyházmegye élén, magyar kapcsolatokkal is rendelkező német indigena családból származott. A főpásztorok közül Volkra Ottó Jánost és Koller Ignácot egyházi pályafutása az esztergomi főegyházmegyéhez, Acsádi Ádámot pedig a győri egyházmegyéhez kötötte. A pálos szerzetes Esterházy Imre a zágrábi püspöki székből került Veszprémbe. Különlegesnek tekinthető Padányi Bíró Márton esete, aki egész pályafutását a veszprémi egyházmegyében járta be. Itt volt kispap, plébános, kanonok, helynök, s lett végül megyéspüspök is.5 A korszak püspökei közül csak Esterházy került más egyházmegye élére, ő az esztergomi érseki székbe távozott. A többi főpásztor egyházi karrierjének csúcsát Veszprém jelentette. Az egyházmegye kormányzatában a püspököt segítő, szükség esetén őt helyettesítő személy az egyházmegye helynöke volt (vicarius in spiritualibus et causarum auditor generalis). A helynököt a főpásztor nevezte ki tetszése a kortársaknak is feltűnt áthelyezésének szokatlan volta, a veszprémi püspökség ugyanis presztízsét tekintve és anyagilag is szerényebb volt a zágrábinál. Koltai (2005). 4 A források bősége következtében Padányi Bíró Márton itineráriumát lehet elkészíteni. Az 1740-es évek második felére, püspökségének első öt évére összeállított adatsorokból kitűnik, hogy meghatározott ritmusban váltogatta tartózkodási helyét Sümeg és Veszprém között. Püspöksége első éveiben évente nagyjából azonos időt töltött Sümegen és Veszprémben (1746- ban öt-öt hónapot mindkét városban, 1749-ben Sümegen négy, Veszprémben öt hónapot). Bíró a tél végét és a tavasz elejét általában Sümegen töltötte, a tavasz második felében költözött át Veszprémbe, s a nyár elejéig itt maradt. A nyár nagyobb részében ismét Sümegen találjuk az ősz első felével egyetemben, s többnyire novemberbenjött vissza Veszprémbe. Itt töltötte a karácsonyi ünnepeket, s a következő év januárját. A konkrét időtartamokat természetesen máshová tett hosszabb utazásai befolyásolták (elsősorban bécsi, illetve az egyházmegye területén folytatott vizitációs, pasztorációs célú utazásai). 5 A püspökök származása és korábbi egyházmegyei kötődése a rendelkezésemre álló adatok szerint jelentősen befolyásolta az egyházmegyei papság felső rétegének számító káptalan személyi összetételét. Ezzel a kérdéssel a veszprémi kanonokok vizsgálata során részletesebben is foglalkoztam, lásd Hermann (2010). 228
