Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szíjártó M. István: A kosellecki „nyeregidő” a 18. század végi magyar politikában
A KOSELLECKI „NYEREGIDŐ” A 18. SZÁZAD VÉGI MAGYAR POLITIKÁBAN „mint Vármegye Követe a’ Vallás dolgának jövendő állapottya eránt magát semmire sem kötelezheti”. Ugyanő a protestáns (eddig úgy láttuk, döntően történeti) érvelés mögé természetjogi érvet is elhelyez - de már a végszavazás megtörténte után: a protestánsok eddig is csak jogaikat akarták, „ezt nékiek Vétkűl tulajdonítani nem lehet, úgy igaz ügyeknek védelmére a’ Természetnek Törvényje kötelezi őket”.52 (Felmerülhet az is, hogy Baloghot, a Hétszemélyes Tábla bíráját ugyanúgy a „harmadikként megszólaló hang” képviselőjének tekintsük, mint korábban Telekit. Ha - kétségkívül önkényesen - így teszünk, akkor az összkép valamivel tisztább, áttekinthetőbb lesz.) Gondolatisága alapján szintúgy ebbe a körbe sorolható az a gróf Batthyány Alajos, aki nagy beszédet tartott a második vallásügyi leirat becikkelyezése mellett 1791. február 8-án: egyfelől a közjóról beszélt, a felekezetek egyenjogúságáról, „Köz-jónak elő-mozdításá”-ról és arról, hogy az eltérő felekezetek tagjai „mint az Országnak Tagja, és egy Polgári Társaságban levők” azonos jogokra jogosultak, de ezen új típusú érvek mellé a végére történetieket (régi típusúakat) illesztett: „Ő Felsége Kegyes Resolutiója által a’ Régi Törvényeknek ereje meg-újíttatik”.53 Ha végül belegondolunk, miként került a társországok esete rendezésre, azt láthatjuk, hogy a történeti jogot hangoztatok sem ragaszkodtak a politikai realitások ellenében a bécsi és linzi békék érvényességéhez. A hitlevél vitájában a horvátok kivételezést kértek a vallásügy új szabályozása alól (nem a protestánsoknak, hanem az egyúttal az ortodoxoknak adandó jogoktól félve). Azzal védték a rendek a vitában ennek indokoltságát, hogy bár kiterjesztették a bécsi béke hatályát Horvátországra, ezt 1741-ben felülírták egy ellenkező értelmű új törvénnyel.54 De ha ezt meg lehet tenni, miért ne lehetett volna Magyar- országra nézve 1790-ben vagy 1791-ben (például a türelmi rendeletre építve) újraszabályozni a felekezeti kérdést? Látható módon az egyes érvelések mögötti hatalmi viszonyok, politikai erőviszonyok voltak a döntőek. A politika szereplői számára több lehetőség is nyílott véleményük kifejtésére, több politikai nyelv eszközkészletéhez fordulhattak. A protestáns álláspontokat a múltra orientált történeti érvelés kizárólagossága jellemezte: csak a múlt felé fordulva, a bécsi és a linzi béke meg- változtathatatlanságára apelláltak. A katolikus érvelésekben ez is megjelenik és a törvényhozó hatalom szuverenitásának érve is. Az államhatalom képviselőinek és a hozzájuk ezen kérdésben közel álló felvilágosult személyiségeknek a vegyes típusú érvelése egyfelől a közjót emlegeti, az általános, elvont jogokat, míg emellé társítják a történeti múlt kötelező erejére, a valaha kialakított és már 52 Naponként-való 370. 53 Naponként-való 363. 54 Naponként-való 137-138. 21
