Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Sztana-Kovács Adrienn: Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében
Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében Népesedési és vallási helyzet a 18. század első felében A megye újranépesedésének folyamatát a Rákóczi-szabadságharc és a pestis- járvány vetette vissza. A század elején dúló pestis 1738-ban ismét visszatért, és újra szedte áldozatait.37 A szabadságharc hadi eseményei és a járványok mind a korai telepítéseket, mind a természetes szaporulat népességhozadékát felemésztették. A pusztítás mértékére csak további vizsgálatok adhatnak választ. A spontán bevándorlás mellett egyre nagyobb szerepet kapott a földesúri betelepítés. A megye lakott északi harmadába leginkább katolikus vallású németeket, az észak-keleti területére katolikus és evangélikus szlovák lakosságot fogadtak be. A volt hódoltsági területek vallásügyeire vonatkozóan kiadott 1701-es királyi rendelet tiltani próbálta a protestáns felekezetek vallásgyakorlatát, később III. Károly rendeletéi bizonyos kereteket között próbálták tartani, ezzel kedvezve a katolikus egyház újjászerveződésének és megerősödésének.38 A Dunántúli és Dunamelléki Református Egyházkerületek későbbi területein a század első felében a református püspökök és esperesek is folytattak egyházlátogatásokat.39 A királyi rendeletek hatására azonban a katolikus püspökök is éltek kiterjesztett joghatóságukkal, így ők szintén vizitálták a protestáns falvakat. Feljegyezték az ott élők számát, az egyházközségre vonatkozó adatokat, a lelkészek, tanítók és bábák neveit. Az első, Fejér megye területére vonatkozó katolikus egyházlátogatásra 1711-ben került sor Volkra Ottó János veszprémi püspöksége alatt.40 Ez a jegyzőkönyv sajnos nem maradt fenn. 37 A források szerint 1738 és 1743 között a megyében 5402 és Székesfehérvárott 98 fő halt meg. Dávid Zoltán számításai szerint ez a megye akkori népességének 7,9%-át jelentette. Dávid (1973) 89., 95. 38 Az 1701. április 9-én közzétett királyi rendelet a volt hódoltsági területeken csak a katolikus vallásgyakorlatot engedélyezte. Az 1715. XXX. te. megújította az 1681. és 1687. évi vallásügyi törvényeket. A vallásügyek kivizsgálására bizottságok kiküldését rendelte el. Az XXXI. te. kimondta, hogy egyházi zsinatot vagy más népes, különleges gyűlést csak királyi engedéllyel lehet tartani. Az 1731-es majd 1734-es Carolina Resolutio szintén megerősítette a fentieket, de a protestáns lelkészek bizonyos tevékenységeit, így a keresztelést a katolikus püspökök felügyelete alá rendelte. A vallásügyi sérelmek előterjesztése csak egyénileg vált lehetővé. 1748 után a protestáns püspökök nem vizitálhatták egyházközségeiket, azokat is a katolikus esperesek és püspökök látogatták királyi engedéllyel. Ez utóbbit az 1781-es türelmi rendelet oldotta fel. Pótó (1983), Katus (2009) 102-104. 39 Részletes lélekszámokat is tartalmazó összeírásokra nem került sor, de a református egyház Tolnai egyházmegyéjében 1724 és 1738 között minden évben voltak esperesi vizitációk. Igaz, ezek csak a lelkész és a tanító nevének feljegyzéséből álltak, valamint az iskola létére vagy nem létére vonatkoztak. Nem egy helyen feljegyezték a közösség háborítatlan vallásgyakorlatát vagy az üldöztetését. RL A/l.a. lásd még Hudi-Jakab (2002). 40 Dóka (1997) 11. A Veszprémi egyházmegye 18. századi újjászervezésére lásd Dénesi (2006), Hermann (2011) Fejér megye esetében összefoglalóan lásd Kovács Adrienn (2011a). 201
