Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Sztana-Kovács Adrienn: Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében
Fejér megye 18. századi nemzetiségei és vallásfelekezetei az egyházi és világi források tükrében földesurak telepeseiként.21 Ezek között az ortodox vallású szerbek aránya a magasabb, de ekkor telepedtek meg a nagyobb városokban a katolikus raguzai kereskedőket fokozatosan kiszorító bosnyák kereskedők is.22 Ugyanekkor költözött át a likai szandzsákból mintegy 10000 katolikus a Dunántúlra, akik a megye területén főként a Duna menti nagyobb településeket választották lakóhelyül.23 A megváltozott viszonyok az egyházigazgatás szerkezetét is szétzilálták, a katolikus egyház nehezen talált utat a megmaradt hívőkhöz.24 Ekkor a hódoltsági Dunántúl katolikusainak többségét a horvát és bosnyák népesség jelentette, és a magyar katolikusok jellemzően a Balaton melléken és Baranya megye területén éltek.25 Ezek a katolikus csoportok azonban nem maradtak lelkigondozás nélkül, hiszen már a raguzai kereskedők is maguk hívták be papjaikat.26 Később a bosnyák katolikusok gondozására 1633-ban megalapították a pesti bosnyák ferences rendházat.27 A megye többi katolikus lakosának lelkiszellemi gondozását a licenciátusok28 mellett az 1642-ben megalakított andocsi jezsuita misszió segített ellátni.29 A legtöbb településen a református vallásfelekezethez csatlakoztak a lakosok, nem egy esetben a volt katolikus pappal az élen.30 így a katolikus egyházi vagyon 21 Nagy (i960) 80-81. 22 Molnár (2004) 48. 23 Ercsi, Érd, Perkáta, Besnyő, Sóskút, Ráckeresztúr, Ágszentpéter Molnár (2004) 49-50. illetve Dénesi (2006). 24 A Dunántúl megszállt területein új közigazgatási rendszer került bevezetésre és megváltozott a katolikus egyház helyzete és szerepe is. Veszprém eleste után a püspök székhelyét Sümegre helyezte, a világi papság száma nagymértékben megfogyatkozott, az utánpótlás megszűnt, valamint a szerzetesrendek is eltűntek. Az így kialakult helyzetben új megoldásokjelentek meg a katolikus lakosság gondozására, az egyik ilyen a licenciátus rendszere volt. Működésének 1628-ból volt az első nyoma a megyében, és a sajátos viszonyok miatt, egészen a 18. század közepéig állt fenn. Dénesi (2006) 119., A licenciátusokra lásd Dénesi (2004) és Tomisa (2004) 41. Molnár Antal szerint a hódítás a világi papok 60-70%-nak azonnali eltűnését jelentette, majd ez a szám a további két évtizedben a megmaradtak 30%-ára csökkent. Molnár (2003a) 12. 25 Molnár (2003b) 162. 26 1565-ben ferences szerzetes pap Seraphinus Pantanus érkezett Pestre. Molnár (2003b) 168. 27 A17. század második felében a ferencesek a megye területén Ágszentpéter, Besnyő, Ercsi, Érd, Perkáta, Ráckeresztúr, Sóskút és Székesfehérvár katolikusait gondozták, 1658-ban Benlich Máté 2000 főre tette a híveik a számát, Jenei Károly pedig az uradalmi összeírások alapján 3000 főre becsülte azt. Molnár (2003b) 175. 28 Lásd a 24. jegyzetben írottakat. 29 Dénesi (2006) 13. A jezsuiták a missziós körutakon kívül azt is elérték, hogy Székesfehérvárott 1673-ban engedélyezte a török a katolikus vallásgyakorlatot. Molnár (2003b) 159. 30 A Földváry László által készített térkép alapján 1626 ésl686 között a következő református egyházközségek voltak Fejér megyében: Ácsa, Adony, Alcsút, Bicske, Csákvár, Doboz, Etyek, Felcsút, Forna, Gyúró, Kajászószentpéter, Lovasberény, Pákozd, Pátka, Sóskút, Sukoró, Ta- bajd, Vál, Velence, Vereb, Zámoly az Óbudai Seniorátus részeként. A Tolnai Seniorátushoz 199
