Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szíjártó M. István: A kosellecki „nyeregidő” a 18. század végi magyar politikában
A KOSELLECKI „NYEREGIDŐ” A 18. SZÁZAD VÉGI MAGYAR POLITIKÁBAN (ha másképpen is): azért kell tanácskoznia a diétának a vallásügyi leiratról, hogy kiderüljön, „hogy és miképen lehessen ő Felségének Resolutióját a Törvények Sérelme nélkül teljesíteni.”42 A katolikusok azzal érvelnek a becikkelyezés ellen, hogy nincs a dologban megegyezés a rendek közt: „tsak ott vagyon az Inarticulatiónak helye, a’ hol vala- melly dolog az Országnak köz Egyesülésével meg-állíttatik, ha pedig valamely akadályok adják-elől magokat, azokat egymás közt tartandó tanátskozással szükséges előbb meg-egyeztetni”. A diéta törvényhozó hatalmának 1604 óta különösen féltve őrzött és a felvilágosult abszolutizmus időszakában jelentős mértékben csorbított kiváltságának elvét mondják ki. Ezt követően azonban a katolikus párt képviselője rögtön régi típusú, történeti érvre tér át: ami nem egyezik a bécsi vagy linzi békével a királyi leiratban, az ne kerüljön be a törvénycikkbe.43 A diéta végül nem a leirat becikkelyezése mellett döntött, hanem a király ismételt döntését kérte. Fontos tény, hogy II. Lipót hajlandó volt újra megfontolni a kérdést, és a vallás ügyében újabb leiratot kiadni. Ebből az látszik, hogy az alkotmányos elvek érvényesítését megfelelő politikai erő felmutatásával el lehetett érni - ebben az esetben ezt a katolikus ellenzék érte el, mely a diétái szavazás tükrében nagyjából egynegyed része lehetett a mixta sessióra összegyűlt alsó- és felsőtábla létszámának. Két nappal később, már amásodikkirályi döntést várva, december 9-én a prímás előre leszögezte a diétái vitában, hogy a katolikus hitet sértő törvénycikkekbe nem egyezhetnek bele. Itt egyértelműen egy régi típusú érvelésről van szó: van egy, az uralkodó kezét is megkötő, nem módosítható isteni rend. Ez az érvelés a katolikus álláspont sztenderd részének tekinthető. Már a nyári vitában így fogalmazott Batthyány József hercegprímás: „Nem azért jelentjük ezt ki, mintha bármiben is korlátozni akarnók felséged legszentebb jogait, vagy pedig bántani evangélikus polgártársainkat, hanem egyedül azért, mert a szent lélek által Isten egyházának kormányára rendeltetve, az isteni igazságszolgáltatás rettentő törvényszéke előtt gondolunk lelkünkre és üdvösségünkre annál, ki számon kéri tőlünk testvéreink lelkét.”44 1791. február 8-án pedig, a második leirat vitájában újra felmerült ez az érv. Előbb Boronkay József somogyi követ hosszú beszédében, majd a prímásnál, végül gróf Kollonich László kalocsai érseknél: a király nem dönthet a dogmákról.45 Mondhatjuk, hogy ez teljesen igaz, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a fő vitapontok a vegyes házasságban 42 Naponként-való 297-298., idézet 298. 43 Naponként-való 300. 44 Idézi Marczali (1907) II. 269. 45 Naponként-való 360-361., 364.; Marczali (1907) II. 293. 19
