Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szíjártó M. István: A kosellecki „nyeregidő” a 18. század végi magyar politikában
Szíjártó M. István Az uralkodói álláspont legtöbb kérdésben Pászthory Sándor kancelláriai tanácsos véleményére támaszkodott. Marczali szerint Pászthory nem tehette meg, hogy csak az egyenlőségre hivatkozzon, a klérus politikai szolgálatai miatt nem javasolhatta a történeti alap elhagyását.38 Pászthory úgy érvel, hogy a vallási kérdésben határozó királyi leiratnak a „vallási és politikai szabadságot” kell kifejeznie, alkalmaznia, korlátáit megjelölnie (például a társországok kapcsán).39 Az érvelés modern voltához nem fér kétség, hiszen a „feudális” jog nem ismer sem általános jogot, sem egyenlőséget: mindenki csak saját privilégiumait akarja biztosítani, kiterjeszteni.40 Az első királyi leirat 1790. november 11-én történt ismertetése után a katolikus párt (immár egységesen, a prímás vezetése alatt) defenzívába szorult. Ismét azt látjuk, hogy mind a szuverenitás koncepciója felmerül, mind pedig a történeti érvelés. A másik oldalon a protestánsok pedig a szuverenitás tagadását kombinálták a történeti érvekkel. December 2-án arról alakult ki vita, hogy a leiratra a diéta adhat-e feliratban választ a tractatusdicetalis szokása szerint. „Melly alkalmatossággal az Esztergomi Káptalannak követe elméjét abban nyilatkoztatta-ki, hogy mivel az Ország a’ Linczi Békességnek 4dik Fel-tétele szerént, a’ Vallás dolgát Ő Felsége eleibe tsak a’ végre terjesztette, hogy maga Igazság szeretete, és Böltsességéhez képest olly Törvény-Tzikkelyt méltóztasson az Ország eleibe adni, a’ mellyel mind a’ két Fél meg-elégedvén, Királyi közben-vetése által illy formán a dolognak elintézése, és az Elmékben egyesülése meg-szereztessen; következendő képpen a’ Kérdésben levő dolog Ő Felsége végső meg-állítása alá nem botsáttatott; arra való nézve az eránt való Királyi Resolutiót tsak úgy lehet tekénteni, a’ mint a többi Propositiókat, és ugyan azért az Országnak eránta-való bővebb tanátskozása fenn-marad.” Hollósy György esztergomi kanonoknak, aki tehát úgy vélte, hogy tanácskozni kell a vallásügyről, a protestánsok azzal feleltek, hogy az ország- gyűlés már a királyra bízta a döntést, nincs helye vitának, a vallás kérdése már nem tartozik a diéta hatáskörébe.41 A protestánsok hivatkozási alapja a linzi béke érinthetetlensége - ahogy ez más katolikus felszólalók érvelésében is felmerül 38 Marczali (1907) II. 271. 39 Marczali (1907) II. 271. 40 Marczali (1907) II. 223. Ezt kiválóan mutatja a gyakran alkalmazott „törvényeink és szabadságaink” formula. Az elvont és általános szabadsággal a többes számú, privilégiumokat jelentő „szabadságok” szöges ellentétben állni látszik, de valójában az egyes számú „szabadság” is régi értelmet hordozott, többnyire privilégiumot jelölt. Példának okáért a diéta 21. ülésén 1790. szeptember 2-án a hitlevél vitájában „az Ország Státussainak nevezetes Szabadságai”- ról beszélnek (vagy: „Regni... Libertates”). (Naponként-való 132.) Ezek persze a rendek szabadságait jelentik (vö. a Hármaskönyv I. részének 9. címével), vagyis privilégiumokat. 41 Naponként-való 268-269. 18
