Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)

Siptár Dániel: A monasztikus szerzetesség megújulása a Veszprémi Egyházmegyében

Siptár Dániel

tő lelkipásztorkodás tekintetében.4 A jelen tanulmányban az ugyanezen időszakban a Veszprémi Egyházmegye korábban nem hódolt részén lezajlott szerzetesi megtelepedések kerülnek elemzésre, hogy nyilvánvalóvá váljanak a két egymástól eltérő, de kiváltó okaikat tekintve összefüggő folyamatjellemzői.

A lényegi különbség országos szinten is jól kirajzolódik. A volt hódolt részeken fennálló bizonytalan birtokviszonyok között, szilárdan kiépült katolikus intézményrendszer híján elsősorban a Magyarországon legdinamikusabbnak és legfelkészültebbnek számító, valamint a kormányzat által is leginkább támogatott két rend, a ferencesek és jezsuiták terjeszkedtek, főleg az adott országrész kulturális központjaiban, a várakban és városokban.5 A korábbi királysági területen ugyanakkor a katolikus felekezetképződés harcos, visszahódító szakasza ekkorra jórészt véget ért, így viszonylag szilárd társadalmi és felekezeti struktúrák mellett az említett rendek kismértékű terjeszkedése figyelhető meg. Jellemzően inkább monasztikus és remete rendek (bencések,6 ciszterciek,7 kamalduliak8), valamint a kora újkori Magyarországon kevésbé jelentős, vagy viszonylag új szerzetesrendek (domonkosok,9 szerviták,10 illetve piaristák,11 trinitáriusok,12 sarutlan karmeliták13) alapítottak vagy élesztettek fel intézményeket, általában kevésbé városias környezetben.

Ezek közül speciálisan a Veszprémi Egyházmegye volt királysági részében a monasztikus szerzetesség megújulása volt jellemző, mivel itt két bencés és egy ciszterci apátság került felélesztésre. A Rákóczi-szabadságharcot közvetlenül megelőző években ugyanis a bakonybéli bencés apátságot Pannonhalma, a tihanyi bencés apátságot az alsó-ausztriai Altenburg,14 a zirci ciszterci apátságot pedig a sziléziai Heinrichau15 apátja kísérelte meg feltámasztani. A hadi helyzet elmúltával a kezdemények valós szerzetesi közösségekké fejlődtek, és megkezdték működésüket a püspökség egyházi életének alakításában. E monasztikus szerzetesi intézmények alapítása, valamint az apátságoknak a 18. század folya4 Siptár (2010a)

5 Lásd a 3. jegyzetben idézett helyet, valamint a Veszprémi Egyházmegye hódolt részének példájára: Siptár (2010a) 71-76., a Pécsi Egyházmegye példájára: Siptár (2009b) 162-176.

6 Forgó (2009) 1106-1107.

7 Siptár (2009a) 304-311.

8 Puskely (1998) 589.

9 Zsámbéky (2007) 393-400.

10 Puskely (1998) 1221.

11 Balanyi et al. (1943) 22-27.

12 Fallenbüchl (1940) 58-105.

13 Mátéffy (1996) 84-85.

14 Egger (2000).

15 Grüger (1978), a vonatkozó időszakra általában: 61-70.; Grüger (1977-81).

166