Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szabadi István: „In casu necessitatis…” A szükségkeresztségról szóló 18. századi rendeletek és a református egyház
Szabadi István bákat ritu Romano megeskette a haldokló kisdedeknek megkeresztelésekre”. Hajdúböszörményben a bábaasszonyok válaszára („vágynak nékünk prédikátoraink, akik keresztellyenek") vasra veretessel fenyegetett Rozgonyi, s végül itt is kivette az esküt. Tucatnyinál több esetnek maradt fenn részletes, írásos nyoma, species facti-ja.8 Ilyen körülmények között fogalmazta meg Szatmári Paksi István debreceni professzor a keresztség dogmatikájáról szóló összefoglalását, illetve sürgette egy kérelem (instantia) benyújtását.9 Ugyanakkor a tiszántúli egyházkerület a keresztségre vonatkozó kérdések és feleletek egész sorát állította össze, amelyeket a prédikátoroknak a katolikus Ordinarius vizitációja alkalmából tudnia kellett. Összesen tizennégy kérdést és feleletet küldött meg a kerületi főjegyző, de mindenekelőtt a tridenti zsinat egy végzésére hivatkozik a körlevél, mely szerint „ha az eretnekek szolgáltatják is ki a keresztséget Atyának, Fiúnak és Sz. Léleknek nevében, és azt igyekezik abban cselekedni, amit cselekszik az Ekklésia, ez is igaz keresztség.”10 A Tiszántúli Református Egyházkerület debreceni levéltárában külön iratgyűjtemény őrzi a szükségkeresztség kapcsán a reformátusokat ért vallássé- relmi ügyeket.11 Ezek között találhatunk a katolikus egyházhatóság vizitációi alkalmával indított eljárásokat azon lelkészek ellen, akik megtiltották a bábáknak, hogy kereszteljenek; máskor a szolgabírók által a reformátusokat ért zaklatások emlékeit (beadványok, levelek, tanúvallomások formájában stb.); és természetesen magukat a rendeleteket, az egyházi főhatóságok és a gubernium levelezését. Mindezek révén szemléltethetőek a legjobban a szükségkeresztség 8 TtRELI.3.b. 144-147. 9 TtREL I.3.b. 178. „Tudva vagyon a mi Hitünk és Vallásunk aziránt, kiknek lehessen vagy ne lehessen kiszolgáltatni a Szent Keresztséget? Az Helvética Confessiónak XXdik Részének VIdik paragrafusából is, melyben a Bábák keresztelése teljességgel tilalmaztatik, amint is vallásunknak sok ágazatival ellenkezik egyenesen. Docemus Baptismum in Ecclesia non administrari debere a mulierculis vei obstetricibus. Paulus ením removit mulierculas ab officiis ecclesiasticis. Baptismus autem pertinet ad officia ecclesiastica. Annakokáért ezen nagy dologban múlhatatlanul szükséges, hogy mentői elébb felküldendő Instantiánk által esedezzünk Őfelségénél azon parancsolatnak relaxátiójáért, melyben a Bábák által való keresztelés parancsoltatik. Ha azért prédikátoraink ezen dologban megszólíttatnak, feleljék minden tisztelettel, hogy mivel Confessiónkkal és Vallásunkkal teljességgel ellenkezik az olyatén keresztelés, hitünknek ezen ágazatjától is el nem állhatunk. Azért is, menttől elébb submittálandó Instantiánk által Felséges Királyné Asszonyunk kegyelmességéhez ragaszkodunk. Hogy pedig a prédikátorok valamely testimonialist írásban adjanak a Magistratusnak, Tisztviselőknek, arról a Felséges Helytartótanácsnak intimátumában semmi sincsen.” 10 TtREL I.3.b. 177. „Sessio septima Canon quartus de Baptizmo." 11 TtREL 1.3. b) Vallássérelmi ügyek iratai 1691-1843. A vallássérelmi ügyiratok öt iratsorozatot alkotnak: Községek szerint betűrendben 1-109; sorszámozva; Vármegyék szerinti betűrendben 110. sorszám alatt; Lévay Bálint lelkész bebörtönzésének ügye (Püspökladány, 1777-1778) 111-135. sorszámmal; A szükség-keresztségi sérelmek iratai (1761-1807) 136-179. sorszámmal; Vegyes vallássérelmi ügyek időrendben (1691-1843) 180-210. sorszám alatt. 162
