Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szabadi István: „In casu necessitatis…” A szükségkeresztségról szóló 18. századi rendeletek és a református egyház
In casu necessitatis... jogalkotásban.4 Egy 1769-es jogszabály pedig elrendelte, hogy valamennyi nem katolikus bába, mindenféle szükséghelyzetben, vagyis az újszülöttet fenyegető közvetlen halál esetén, a legsúlyosabb büntetés terhe mellett legyen köteles kiszolgáltatni a keresztség szentségét, továbbá a vármegyék e tekintetben a legnagyobb gondossággal tartozzanak ellenőrzést gyakorolni.5 Az egyházlátogatások során mind a katolikusok, mind a protestánsok esetében külön foglalkoztak az egyházi alkalmazottak, köztük a bábák munkájának minőségével. A tiszántúli reformátusoknál az egyházlátogatás szabályozása kapcsán jellemzően először 1762-ben tértek ki a bábaasszonyokra, nyilván a fent említett rendeletek miatt. Magáról a bábakeresztségről nincs szó, nyilván nem akartak nyíltan szembehelyezkedni a királyi rendelettel, de az ekkor keletkezett utasítás szerint a megválasztott bábát meg kellett esketni, hogy ha az újszülött gyenge vagy beteg, „mihelyt a gyermeknek nagy változását észreveszi, mindjárt a prédikátorhoz viszi a keresztatyával és anyával a gyermeket”.6 A reformátusok tehát a bábakeresztséget érvénytelennek tekintették, és a bábák által megkeresztelt, életben maradt gyermekeket ismét megkeresztelték. Emiatt azután állandóan zaklatták, és súlyos pénzbüntetéssel sújtották őket. Közismert, hogy az első Carolina Resolutiot (1731. március 21.) követően a református egyházban a katolikus esperesek is végeztek kanonika vizitációt.7 Minthogy a református bábákat a gyülekezet választotta meg és előttük kellett esküt tenniük, erre mintegy válaszként 1771-ben Rozgonyi Pál nagykállói római katolikus esperes az általa vizitált szabolcsi gyülekezetekben „fine visitationis” rendre magához rendelte a bábákat, és egy sor kérdést intézett hozzájuk. A kérdések között szerepelt az is, hogy mire eskették meg őket. A válasz szerint arra, hogy „szegénynek, gazdagnak, boldognak, boldogtalannak, koldusnak, cigánynak egyaránt" szolgáljanak, de arra nem, hogy „in casu necessitatis kereszteljenek”. A tiszalöki prédikátor írja, hogy a vizitáló katolikus esperes „azután a tudatlan bá4 Balázs (2007) I. kötet. 62. „Az összesen 72 oldalnyi terjedelemből 15 oldal rendelkezett a bábákról, és ebből 6 oldal kizárólag a szükség-keresztelést taglalta. Részletesen ismerteti a keresztvíz, a rituális szöveg és a közben végzett cselekvés összhangját. Olyan problémára is részletes eligazítást ad, amellyel a bábák akkor kerülhettek szembe, ha a gyermek két fejjel született. Megtudhatjuk, hogy ilyenkor az egyik fejet feltétel nélkül, a másikat feltételesen kell megkeresztelni. Ikrek esetében, ha két apró testrész tűnik fel, mindkettőt feltételesen kell megkeresztelni, mivel a bába nem tudhatja, hogy ugyanazon gyermekhez, vagy külön-külön gyermekhez tartoznak." 5 Balázs (2007) I. kötet 64. 6 TtREL I.32./A. Egyháztörténeti vonatkozású iratok, c) A tiszántúli egyházkerületi közgyűlés határozata az egyházlátogatás rendjéről, annak részletes leírása 1762. lásd még Tóth (1964). 7 Ez párhuzamosan történhetett a református egyházlátogatással, ami számos konfliktushoz vezetett. Jó példa erre Padányi Bíró Márton veszprémi püspök és Torkos Jakab református superintendens párhuzamos egyházlátogatása, amikor Bíró Márton a vármegyével próbálta Torkos vizitálását betiltatni. Lásd Köblös (2011) 31-35. 161
