Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szabadi István: „In casu necessitatis…” A szükségkeresztségról szóló 18. századi rendeletek és a református egyház
Szabadi István egyházi szolgálattevő keresztelje meg. Senki sem szolgálhat az egyházban jogszerű hiva- tottság nélkül.”2 Ezt a szigorú tiltást többször megismételték különböző zsinatokon arra hivatkozva, hogy a keresztelésnél is az ige tanításáról és a gyermek megáldásáról van szó, ami a nők számára tiltott dolog. Mindeközben a római katolikus egyház és a Helytartótanács a szükségkereszt- ség hivatalos elismertetésén fáradozott a reformátusok között. Mivel nem értek el sikert, a kormányzat a jogalkotás eszközéhez folyamodott több alkalommal is. A 18. században Magyarországon a szükségkeresztséggel kapcsolatban a Habsburg-kormányzat lényegében katolikus kánonjogi elveket emelt be az állami jogszabályok közé, amikor például 1731-ben elrendelte, hogy a bábák a nem katolikus csecsemőknél is végezzék el a keresztelést, ha úgy tűnne, hogy a gyermek nem marad életben. A rendelkezéssel egyúttal szankciókat is életbe léptetett a Helytartótanács, miszerint foglalkozásától eltiltandó az a bába, amelyik nem teljesíti a rendelet előírásait, az ilyen ügyekben történő vizsgálatot pedig a katolikus papságra bízta. Utóbbi annyiban érthető, hogy a bábaasszonyok ebben a korban egyházi alkalmazottak voltak, esküt is kellett tenniük az egyházi hatóság előtt a szük- ségkeresztség elvégzésére. Ezzel mindenkit köteleztek annak a katolikus dogmának az elfogadására, hogy a szentháromság nevében történő keresztelés az üdvözülés elengedhetetlen feltétele.3 A reformátusok ellenállása miatt 1742-ben már azt is elrendelték, hogy a helvét hitvallásban született csecsemők esetében is el kell végezni a szertartást, az azt megtagadókat pedig büntetésben kell részesíteni. Hamarosan újra kiadták a rendeletet Biharban, Nógrádban és Tolnában történt konkrét esetekre hivatkozva. Az 1750-es és 1760-as években a bábák munkáját szabályozó további rendtartások jelentek meg, amelyeknek mindig terjedelmes részét képezte a keresztség megfelelő elvégzésére vonatkozó utasítás, amely a nem katolikus bábákra is vonatkozott. A szükségkeresztelést szabályozó törvények, rendeletek nem csak figyelmeztették és büntették azokat, akik nem végezték el a szertartást, hanem a szabályos kivitelezést is rögzítették. A Helytartótanács e tárgyban született első, 1731. évi határozata a foglalkozástól is eltiltotta a keresztelést el nem végző bábát. A következő 1742. évi rendeletben már a renitens felekezetek is meg vannak nevezve, miszerint a szükség-keresztelést a bábák a helvét hitvallásban születettek esetében is kötelesek szabályosan elvégezni. Az 1753-as Prágai Rendtartás jelentette a szükség-keresztelés csúcspontját a Habsburg 2 Kiss (l88l) 684. 3 Ocsovszky (1846) 91. 160
