Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szíjártó M. István: A kosellecki „nyeregidő” a 18. század végi magyar politikában
A KOSELLECKI „NYEREGIDŐ” A 18. SZÁZAD VÉGI MAGYAR POLITIKÁBAN tősége, a vegyes házasságokból származó gyermekek vallása és a házassági perek ügyében a protestáns egyházi bíróságok illetékessége jelentette. Ahogyan később, december 7-én a protestánsok fogalmaztak, a helyzetet reálisan értékelve: „az Ország Rendei azért botsátották a’ Vallás dolgát ő Felsége végső el- intézése-alá, mivel a hosszas Vetélkedésben sok időt el-kellett volna tölteni, és még-is az Országnak az egyesülését reményleni nem lehetett volna”.22 Ugyanez katolikus változatban 1791. február 8-ról Bars követétől: ,,a’ Vallás Dolga a’ Visz- szálkodásoknak el-távoztatásáért vonattatott-el az Ország-Gyűlésének Tanáts- kozásától”.23 A király előbb novemberben, majd februárban küldött ez ügyben leiratot a diétának, és végül ez utóbbit cikkelyezték be.24 A diétái vitákban tulajdonképpen három hangot lehet elkülöníteni. Először is a protestánsokét és ügyük világi katolikus támogatóit (ez utóbbiak a diétán állítólag jóval aktívabbak voltak25); továbbá az előbb mérsékelt és radikális szárnyra bomló, majd egységesen fellépő klérust és katolikus pártot; végül az államhatalom képviselőit (a kancellária, az Államtanács tagjait, magát a királyt és képviselőit a diétán: a főméltóságokat - lényegében mind II. József káderei voltak). Érdekes módon véleményük és érveik ezen utolsó csoport perifériáján helyeznek el olyan felvilágosult gondolkodású arisztokratákat, mint a protestáns oldalról gróf Teleki József, a katolikus oldalról pedig gróf Batthyány Alajos. Ezen harmadik hang képviselőit Kosáry Domokos feltehetően a „felvilágosult rendiség” tendenciájához sorolná.26 A királyi előterjesztések átadására a pozsonyi várban, a király jelenlétében került sor. A kancellár ezen alkalommal tartott beszédében egyáltalán nem találhatunk referenciát a múltra, csak egy tartalmi elem van, a közjó: „vala- mellyek az Országnak, ’s hozzá tartozandó Részeknek köz javait illetik, mind azokban a’ Státusok és Rendek előtt, Atyai indúlattjának jeleit kivánnya nyil- vánságossá tenni”.27 A királyi propozíciókat a rendek nevében átvevő prímás viszont (a hivatalos országgyűlési naplóban jóval hosszabb formában megőrzött) beszédének már a legeljén az ősi szokásokat és intézményeket emlegette: hogy tudniillik a birodalom országait saját törvényeik és régi szokásaik szerint kell kormányozni.28 22 Naponként-való 289-290. 23 Naponként-való 361. 24 1791: 26. te., szövegét lásd Márkus (1901). 25 Prayjelentését idézi erről Marczali Henrik: szerinte a protestánsokat katolikus urak helyezték vissza jogaikba. Marczali (1907) II. 295. 26 Kosáry (1983) 333-345. 27 Naponként-való 203. 28 Naponként-való 204. 15
