Padányi Bíró Márton veszprémi püspök emlékezete - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 33. (Veszprém, 2014)
Szíjártó M. István: A kosellecki „nyeregidő” a 18. század végi magyar politikában
Szíjártó M. István Érvek és álláspontok a vallási vitában 1790-91-ben A hitlevélről sok vita folyt az 1790-91. évi diétán. A rendek szerették volna átrendezni az ország közjogi-politikai berendezkedését, és II. József halála után fél évig úgy tűnt, hogy erre meg is van a reális lehetőségük, mígnem II. Lipót megegyezett Reichenbachban Poroszország képviselőivel, és hat vasasezredet vezényelt Magyarországra. Minthogy Bécs végül nem fogadott el érdemi módosításokat a hitlevélben, azaz nem tett engedényeket a koronázási feltételekben, ez retrospektive csökkentette a hitlevél-vitáknak tulajdonított történeti jelentőséget, illetve ezzel arányosan az erre irányuló történészi figyelmet is. Ezen vitákból mindenesetre arra derült fény, hogy Magyarországon a felekezeti ellentétek hevessége egy cseppet sem csitult el. A nyár közepére a vallási vita megakasztotta a hitlevél tárgyalását is. Ha a reichenbachi konvenció nem változtatta volna meg alapvetően a politikai helyzetet a magyar rendek kárára, akár azt is lehetne mondani, hogy a rendi egységfront és a királlyal szembeni hatásos fellépés (és komoly politikai engedmények kiharcolása) a felekezeti ellentéten úszott el. Marczali Henrik monográfiájában van egy ilyen érvelés is: tematikus fejezetei egyikében a külpolitikai helyzet megváltozása a fordulópont, de erről mintegy megfeledkezve a felekezeti ellentéteket kárhoztatja a rendi akcióegység létre nem jöttéért: „Annak a nagy coalitiónak, mely a nemzet igazi felszabadulását, belső függetlenségét írta zászlajára, a felekezeti küzdelem ásta mega sírját.”20 A vita hevességétjóljellemzi gróf Esterházy Ferenc 1790. július 6-án kelt levele: „Ezt a diaetát teljesen vallásos diastának lehetne eddig nevezni. Mert a vallás ügye lelassítja annyira eljárásunkat, jobban mondva egy részt a protestánsok mértéktelen követelései, másrészt a klérus makacssága mely azt is megtagadja, mi azon követelésekben igazságos. A tiszai kerület utolsó ülésén nagy szakadás állott be. A protestánsok semmi máshoz nem akarnak fogni, míg a vallásügy be nincs fejezve, viszont a papok kijelentették, ha meg nem hallgatják őket, hazamennek és itt hagyják a diaetát. Oly nagy az ellentét, hogy minduntalan attól kell félni, hogy hajba kapnak.”21 A vallási kérdésben, azaz lényegében a protestánsok helyzetének (a türelmi rendelet helyébe lépő) törvényi rendezése ügyében a diéta nem tudott megegyezésre jutni a hitlevél vitája során. A kérdést II. Lipót döntésére terjesztették fel. A konkrét fő vitakérdéseket a protestáns felekezetekre való áttérés leherégies nyelvén, és nemcsak a közjóra vagy (erre talán példa sincs ebben a vitában, ami II. József korszakának lezárultával nem meglepő) az uralkodói szuverenitásra apelláltak. 20 Marczali (1907) II. 260. 21 Idézi Marczali (1907) II. 239. 14
