Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni A Nyugatot megjelenítő császár szemében a felkenés csak egyszer volt lehetséges, az átváltozás megtörténte miatt. Ahogyan a beavató szentségeket is csak egyszer lehet feladni. A magyar rendek számára azonban a megfelelő korona fejre helyezése volt a lényeges aktus.160 Ezt támasztják alá Garai Miklós nádor szavai, amelyeket - legalábbis Decsy Sámuel szerint - „gyakran" mondott: „hogy e' szent koronával meg koronáztatott fejedelmet, ha szinte tsupán fene állat válna is, meg is nagy vétek válna meg sérteni,"161 A korona fejre helyezése után az érsek a többi püspökkel megáldja a Pontificaléban rögzített imával az uralkodót, amelynek szövegét a P. Engelbert naplójában szereplő ordó nem idézi, de az 1792. évi országgyűlési napló ismerteti az „Accipe coronam regni..." (Vedd az ország koronáját...) kezdetű imát.162 A jogart a jobb kezébe, az országalmát a baljába adták a megfelelő ima kíséretében, amelyet ebben az esetben is az 1792. évi országgyűlési napló idéz: „Accipe virgam virtutis et veritatis" (Vedd az erény és igazság vesszejét).163 164 Majd a kardot megoldották, és átadták a főpohárnokmesternek, mire a katonaság második örömlövése dördült el. III. Károlyt 1712-ben trónjához kísérték a segédkező püspökök. Az 1792. évi országgyűlési napló több személyt is jelöl, akik az oltártól a trónjáig kísérték Ferencet, szinte már kisebb menetben: elöl a tíz zászlóvivő, a herold, a főlovászmester, a prímás, majd a király, a főudvarmester és a palotamester, a testőrök kapitánya és a nádor. A következő szavak kíséretében foglalta el a széket: „Sta et retine a modo locum, quem hucusque paterna successione tenuisti, haereditario jure tibi a Deo delegatum per auctoritatem omnipotentis Dei.'n6i (Állj itt és tartsd meg mostantól fogva az Istentől neked ajándékoztatott helyet, melyet ekkorig ősi örökség szerént bírtál).165 Ezután Te Deumot énekeltek a prímás invokációjával, miközben a prímás és a püspökök a király mellett álltak. A harsonák és a dobok is megszólaltak, ágyúk dördültek el, a székesegyházban pedig a nádor jelére kiáltották, hogy „Vivat rex!" (Éljen a király).166 A szentmise a koronázás szertartását záró imák és áldások után az evangéliummal folytatódott. Az evangélium felolvasását a király a székénél felállva hallgatta, jobbjában a jogart, baljában az országalmát tartva. Az ezüstkeresztet I. Ferenc királyi székének felső fokán álló püspök tartotta.167 A királytól a koronázási ékszereket vagy a püspökök, vagy az arra kijelölt személyek elvették, és az azokat vivő mágnásoknak adták, akik a trón előtt két oldalt felsora160 Fügedi (1974), 63. 161 Decsy (1792), 43. Az idézet helyét is feltünteti: Szentiványi Miscell. Curiosor. Decad. II. Part. I. Differt. IV. §. VI. 162 Naponként-való jegyzései 1792, 65. 163 Naponként-való jegyzései 1792, 65. 164 Naponként-való jegyzései 1792, 65. 165 ford. Decsy (1792), 571. 166 P. Engelbert naplója, pag. 51. 167 Naponként-való jegyzései 1792, 66. 88
