Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Ad dignitatem regiam sublevetis bocskájának nevezi: „in colliculo Sancti Stephani".35 Benda Kálmán és Fügedi Erik egy 1563. évi latin nyelvű, koronázásról készült leírást idéznek, amely a székesfehérvári Szent István nevet viselő természetes domb utánzatának nevezi a pozsonyi dombot.36 I. Ferenc engedett a magyar rendek kérésének, hogy Budán koronázzák őt magyar királlyá. Fennmaradt 1792-ből, a koronázásról egy magyar nyelvű vers, az alábbi sorokban a szerző az ország örömét fejezi ki Ferenc döntése miatt: „Mellyel a' magyarnak szivét újjittatja, / S napját öröm napra azzal fordittatja. / Mert im ditső Ferentz itt Koronáztatja /Magát, hogy így légyen a' Magyarok Attya." [...]„Ellyen is e' Felség, kit ez a' Flaza Karral ölel, 's ég / Szivibe nagy szeretet érze; hogy így szeretett./ Hogy Buda Várában vált Szent Feje, Szent Koronában,"37 Budán 1792-ben a szentmisét a Mária Magdolna-templomban celebrálták, amely a magyarok plébániatemploma volt. A templom épületét és történetét Szebeni Andrea és Végh András részletesen bemutatja a Budapest Régiségei című sorozatban.38 A templomot a tatárjárás után alapították. A13. században vita keletkezett a templom egyházjogi helyzete miatt: a Nagyboldogasszony- templomhoz, vagyis a mai Mátyás-templomhoz való viszonya vált kérdésessé. Az utóbbi plébánosa ugyanis filiájának tekintette a magyar hívekkel rendelkező Mária Magdolna-templomot. A 14-15. században az ítélethozatalra kijelölt bírák a Mária Magdolna-templom számára Buda városának területén határvonalat szabtak, amelyen belül plébánosi jogokat gyakorolhatott a plébánosa, de megállapítottak egy cenzust, amelyet fizetnie kellett a Nagyboldogasszony-templomnak. A török időkben dzsáminak használták, Buda visszavétele után a ferencesek formáltak rá igényt. II. József elvette a rendtől a templomot is, a berendezését pedig elvitette. A rendek kívánsága szerint ebben a templomban került volna sor Lipót budai koronázására, de mivel annak felújítása nem készült el, és ráadásul Lipót el is utasította a rendek kérését, a koronázást végül Pozsonyban tartották meg. 1792-re azonban elkészült, és a felszentelt templomban megtarthatták a koronázást. Utána a templom használaton kívül, üresen állt, mivel a koronázásra odaszállított berendezéseket szintén elszállították. 1817-ben a hadsereg kapta meg, funkcióját a helyőrségi templom elnevezés őrzi. I. Ferenc József királlyá koronázásakor ebben a templomban ütötte lovaggá a kiválasztott nemesifjakat.39 Az 1792. évi országgyűlési napló a lovaggá ütésnél annyit ír, hogy az az „öreg-templomban" történt, latinul ecclesia parochialis-nak nevezi. Benda 35 Pálffy (2008), 502. 36 Benda/ Fügedi (1979), 139. 37 Nyár kezdet, 10., 19-20. 38 Szebeni/ Végh (2002), 427-457. A következő rövid történeti áttekintést az ő művük alapján teszem meg. 39 Bartoniek (1939), 167. 71
