Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN magyar rendek is kihagyták a posztulátumból ezt a követelést, így Károly ismét beleegyezett abba, hogy a jezsuiták részt vegyenek az országgyűlésen.197 Ezt jól mutatja, hogy már az 1712 augusztusában megszövegezett dekrétumtervezetben szerepel a jezsuiták ülésjoga, méghozzá a később szentesített törvénycikkel gyakorlatilag szó szerint megegyező szöveggel.198 Hogy a jezsuiták megjelenése, és főként az a követelésük, hogy apátságokra hivatkozva nyerjenek maguknak részvételi jogot, nemcsak a protestánsokat háborította fel, arra jó bizonyíték naplónk egyik bejegyzése, amely éppen a július 14-i ülés kapcsán Cicerót idézve kiált fel e terv ellen: „O idők, ó erkölcsök! Miféle jezsuita atyák bitorolják az apáti címeket!"199 A jezsuiták országgyűlési részvételét végül az 1715. évi LXXIII. törvénycikk szabályozta. Ez kimondta, „hogy az említett jezsuita rend atyáit, kiket törvényesen már régóta bevettek, s О legszentségesebb felségétől ezen országgyűlésre is meghívót nyertek, mint az apátságokhoz s prépostságokhoz tartozó fekvőjószágok tényleges birtokosait, testületileg, közülök két bennszülött személyében, de csupán addig, míg eme javadalmak birtokában vannak, a karok és rendek közt üléshez és szavazathoz bocsássák."200 A jezsuiták azonban a látszat ellenére nem elégedtek meg ezzel a megoldással. Az 1728-1729. évi diétán ugyanis Kiris Ferenc, a pozsonyi kollégium rektora, majd utódja, Csepelényi Ferenc, valamint a pozsonyi könyvtáros, Fasching Ferenc201 a pálos generális és a pilis-pásztói apát követével szemben léptek fel praecedentia-igénnyel. Érvelésük szerint Vajay András pálos és Palik Gellért ciszterci szerzetest nem illeti meg üléshely az egyháziak tábláján, hiszen ők elöljáróik helyett jelentek meg, tehát a távollévők követei között volna a helyük. Míg a jezsuita követek a törvényi rendelkezés és a szokás alapján a jezsuiták birtokában lévő címzetes apátságok és prépostságok képviseletében érkeztek, tehát a káptalanok követei és az infulált apátok után kell helyüket elfoglalniuk, nem a távollévők követei között. Ezt még azzal is megtoldották, hogy a jezsuita rend az országban jelentősebb befolyással rendelkezik, mint a velük vitában állók.202 A pálos és a ciszterci követ ezután a prímáshoz fordult, védelmét kérve a jezsuiták úgymond jogtalan támadása ellen.203 Úgy tűnik a prímás-érsek, ekkor már az egykori pálos rendfőnök Esterházy Imre, befolyása ezúttal is eredményes volt, ugyanis nincs nyoma annak, hogy bármilyen döntés született volna a kérdésben, tehát az 197 Lukács (1989), 36-37. 198 Art. LXX De Sessione PR Societates Jesu, HHStA Hungarica Comitialia 1707-1712. Fase. 403. Konv A, föl. 67v (=MOL X W798). 199 „О Tempora, о mores, queis Patres Societatis sibi usurpant nomen Patris Abbatis." A két ülésnap: P. Engelbert naplója, pag. 69-70; az idézett rész: pag. 117. 200 CIH 1657-1740, 501. 201 Lukács (1978-1995),VII. 561, 619. 202 MOL N 52 diaetae anni 1728-1729, Fase. VV Nr. 60. föl. 38'-42v. 203 Közli Békefi (1902b), LXXXIII. sz. 159-160. 51
