Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András naplónk név szerint Okolicsányi Pált teszi felelőssé a kiabálásért, akit következetesen fő kálvinistának nevez, noha Okolicsányi köztudottan evangélikus volt. A rendek végül beleegyeztek a jezsuiták bebocsátásába, de ismét csak azzal a feltétellel, hogy elválasztják magukat az osztrák rendtartománytól.192 Május 18-án meg is jelentek a jezsuiták képviselői az alsótáblán, de az egyháziak gyűlésének döntésétől eltérően csak ketten. Már rögtön az első fellépésük botrányba fulladt: Lányi szerint Magyar (Megyery) Gábor királyi táblai ülnök, naplónk szerint természetesen Okolicsányi tett epés megjegyzést a két követre, mire megint lármázásba fulladt az ülés.193 De a legnagyobb felfordulást a július 14-i ülésnap hozta. Ekkor hozták át ugyanis az alsótábláról az uralkodónak a rendek feliratára adott válaszát. A királyi leírat általában véve is csalódást okozott, mert Károly mereven ragaszkodott korábbi elképzeléseihez, a nap legnagyobb vesztese azonban kétségkívül a jezsuita rend volt. Károly ugyanis válaszában kemény szavakkal illette a jezsuitákat, amiért az uralkodó megkérdezése nélkül kaptak helyet az országgyűlésben. Külön is felrótta nekik, hogy Bécs tudta nélkül vállalták az önálló magyar rendtartomány megalakítását. Ez a fejlemény természetesen nagy felbolydulást okozott az ülésteremben: a két jezsuitát és a klérus többi tagját teljesen összezavarta az uralkodó váratlan haragja, a jezsuiták ellenlábasai, nyilván élükön a protestáns rendekkel viszont hangos tetszésnyilvánításba kezdtek.194 Az eset azért is érdekes, mert a protestáns Lányi, bár szintén beszámol az aznapi ülésről és a királyi válaszok kihirdetéséről, a jezsuiták ügyét egy szóval sem említi.195 A két megjelent jezsuitát tehát váratlanul érte az uralkodói leirat, pedig Bécsben már a királyi válasz ismertetése előtt vizsgálat indult az ügyben. Itt arra keresték a választ, hogy kik adták beleegyezésüket az önálló magyar rendtartomány felállításába, kérték-e a generális beleegyezését, miért nem kérték ki az uralkodó hozzájárulását, valamint hogy ki adott az országgyűlésen résztvevő jezsuitáknak felhatalmazást annak kijelentésére, hogy a generális és a provincia tagjai akarják a szétválást. Mind a generális, mind pedig a bécsi rektor kijelentette, hogy a provincia szétválasztása csak az uralkodó előzetes beleegyezését követően jöhet létre, de a kérdést a háború miatt nem tartják időszerűnek.196 Később Hevenesi is úgy nyilatkozott, hogy a rendtartomány az uralkodó akarata ellenében nem szorgalmazza a szétválást, és a (2005), 117., valamint Zsilinszky (1897), 411. Hevenesi Gábor tartományfőnök áprilisi kérvénye: MOL N 50 Lad. R. Fase. X. Nr. 68. 192 R Engelbert naplója, pag. 70. Lányi Pál naplója hallgat az ügyről. A május 4-i ülésről: Thury (1903-1904), II., 402-403. 193 P. Engelbert naplója, pag. 71, Thury (1903-1904), I., 408. 194 P. Engelbert naplója, pag. 169-170. 195 Thury (1903-1904), II., 28. 196 Lukács (1989), 107-110. 50
