Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Az EGYHÁZI REND A SZATMÁRI MEGEGYEZÉS UTÁNI ORSZÁGOS POLITIKÁBAN Nyilván a kevésbé bátraknak szánja azt a tanácsot, hogy kerüljenek el minden találkozási lehetőséget a vitás féllel, még olyan áron is, hogy betegséget színlelnek. A ravasz fondorlattól sem visszariadó vitázó félnek pedig azt a megoldást javasolja, amelyet a konstanzi zsinaton a lengyel követ tett a portugál kárára. Történt ugyanis, hogy a portugál követ Zsigmond császár jelenlétében az előkelőbb helyet foglalta el, mire lengyel társa megérkezett. О azonban ravaszul bizalmas beszélgetésbe elegyedett vele, és mikor a gyanútlan portugál felállt, ő hirtelen a helyére ült. Az erőszakos megoldás híveinek a fuldai apát és a hildesheimi püspök 1063. évi incidensét hozza fel példaként. A fuldai apát ugyanis e korai időben rendszerint a mainzi érsek melletti előkelő helyet foglalta el, amikor azonban abban az évben a császár és a fejedelmek a hildesheimi püspökség területén fekvő Goslarban gyűltek össze Pünkösd ünnepére, a templomban a vita tettlegességbe, végül valóságos vérengzésbe torkollt. Hildesheim végül több halott árán ugyan, de megszerezte az elsőbbséget. Végül Lünig a vesztett helyzet okozta megaláztatás elkerülése érdekében a francia udvar által választott megoldást ajánlja. A spanyol örökösödési háború idején a franciáknak természetesen nem sok reményük volt arra, hogy a spanyolokkal szemben kivívott elsőbbségüket a bécsi császári udvarban is érvényesítsék, ezért mindig alacsonyabb rangú képviselőt küldtek, mint ellenfeleik. így a vita kiéleződésére nem kerülhetett sor. Az előbb felsorolt példák - az ellenfél lemészárolásától eltekintve - azonban a vitás helyzeteknek csak időleges áthidalását kínálták, ezért Lünig valós megoldási javaslatokkal is szolgált. Az első az alternáció, amikor az előkelőbb pozíciót a vitás felek felváltva töltik be. Erre a birodalmi gyűlés több rendelkezése is szolgáltatott számára példát, többek között, amikor Salzburg és Ausztria felváltva elnökölt a fejedelmi táblán. A másik a vita sorsolással történő eldöntése, melyre Lünig nem hozott konkrét példát, csak több szerző művének szöveghelyét. A sorrendben a harmadik a megtisztelő feladatok egyenlő arányban történő felosztása, például amikor a liturgikus cselekmény alkalmával az egyik felet tömjénezik meg először, de a másikat hintik meg előbb szenteltvízzel, vagy az étkezőasztalnál az egyiknek szolgálják fel előbb az ételt, míg a másiknak töltenek korábban italt. Végül azt a megoldást javasolja, hogy a szemben álló felek egyszerre végezzenek minden cselekvést: egyszerre álljanak fel vagy üljenek le, egyszerre hajoljanak meg, és viselkedjenek egymással a lehető legudvariasabban. Erre a császár és a szultán követének 1700. decemberi találkozóját hozza fel példának, amikor is az oszmán követ hamarabb szállt le lováról, mint kollégája, de hogy emiatt ne szenvedjen hátrányt, emberei addig tartották a levegőben, amíg partnere le nem kászálódott a nyeregből.97 97 Lünig (1719-1720), I., 27-30. 29
