Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András Mint látni fogjuk, sok, Lünig által említett példát a magyarországi klérus is alkalmazott a rangsorrendről kialakult vitái alkalmával. 2. A vallásügyi viták - a konfesszionális rendiség megnyilvánulásai a 18. század első országgyűlésén Az 1708 és 1715 között lezajlott országgyűlésen kétségkívül a vallásügy tárgyalása keltette a legnagyobb indulatokat, és úgy tűnik, ez a kérdés foglalkoztatta leginkább a diéta résztvevőit. Hogy valóban ez volt-e a legtöbbet tárgyalt kérdés, arra a naplók statisztikai összevetése szolgálhatna megbízható adatokkal. Mivel a kutatás leginkább a protestáns Lányi Pál magyar nyelvű naplóját és Zsilinszky Mihály felekezeti szélsőségektől sem mentes feldolgozását használja az országgyűlés tárgyalásakor, ezért ez a kép szak- irodalmunkban igen erősen él. Morvaországi szerzetesünk naplója is arról tanúskodik, hogy legalábbis 1712-ben a vallásügyi vita sokáig foglalkoztatta az országgyűlés alsótábláját, mindkét résztvevő csoport sorai között ma sokszor érthetetlen szenvedélyeket gerjesztve. Ez nem meglepő: az újabb kutatás is a késői konfesszionalizáció korszakának tarja a 18. század első felét, amelyben a katolikus felekezetszerveződés utolsó szakasza indult meg a török kiűzésének és a bécsi udvar intenzív támogatásának hatására. A konfesszionalizáció korának legfőbb ismérve, hogy minden felekezet az abszolút igazság birtokosának, a keresztény tanítás egyedül hiteles közvetítőjének, végső soron pedig az üdvözülés egyetlen útjának tartotta magát. 98 Ez természetesen minden érdemi kompromisszumot kizárt a felek között. így a katolikus felekezetszerveződés szükségképpen a többi, Magyarország nagy részén elsősorban a két legjelentősebb protestáns felekezet, a református és evangélikus konfesszió kárára történt, de e két felekezetet is leginkább a katolikus többséggel szembeni védekezés hozta közös platformra. „Non datur status quintus", azaz nincs ötödik rend, szól az 1712. évi országgyűlés talán legtöbbet idézett mondata, mely május 20-án, az uralkodó megérkezése utáni napon hangzott el az alsótábla ülésén. Lányi beszámolója szerint ekkor Ráday Pál a status evangelicus nevében kért szót, ez ellen azonban a klérus tagjai hevesen tiltakoztak, mondván: a négy rend mellett nem létezik egy ötödik, protestáns rendi csoportosulás. Ezen az alsótábla annyira összeveszett, hogy az ülést nem is tudták folytatni.99 A status evangelicus a Német-római Birodalom Corpus Evangelicorum politikai csoportosulásával mutat rokonságot. A birodalmi gyűlésen a két szemben álló fél, a katolikus többség, valamint a protestáns kisebbség a Corpus 98 Tusor (2008), 15. 99 Thury (1903-1904), II., 5. 30
