Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András Megjegyzendő, hogy a Magyar Királyság nemcsak a Habsburgok titu- latúrájában foglalt el előkelő pozíciót. Követének hagyományosan a Sixtusi kápolnában is megtisztelő helye volt, a szertartások alkalmával a császár (és ha a címet más személy viselte, a római király) után a francia uralkodó követe foglalt helyet. О utána jött volna a spanyol követ, aki azonban az előzővel való vitája miatt nem jelent meg. Ezután hagyományosan Aragónia, majd Portugália követe volt soron, őket követte Anglia és Skócia képviselője, ezután Szicília, majd Magyarország királyának követe. Navarra, Ciprus, Csehország, Lengyelország és Dánia uralkodójának képviselője csak ezután következhetett. Az osztrák főherceg követe csak jóval ezt követően, Velence, Bretagne, Burgundia és Bajorország (valamint hagyományosan a többi választófejedelem), után került sorra. Természetesen a 18. század elejére ez a sorrend a felekezetszerveződés és a politikai változások hatásai miatt már nem tükrözte a valós viszonyokat, a magyar királyi cím nemzetközi presztízsét azonban jól reprezentálja.87 A magyar királykoronázás záró akkordjaként megrendezett lakoma is az uralkodóval együtt étkezők személyének és sorrendjük megállapításának procedúrájával - az alkalomhoz illően fogalmazva - tálcán kínálta a pozícióharcok megjelenítését. Ezekhez az alkalmakhoz kapcsolódóan legfőképp a nádor és az esztergomi érsek közti ülésrendi vitáknak lehetünk tanúi, a legfőbb magyar rendi tisztség 17. századi újbóli betöltése és politikai szerepének erősödése miatt ugyanis a nádor, mint láttuk, helyett kapott a koronázási lakománál, de csak a koronázást végző esztergomi érseknél kevésbé előkelő helyen, az uralkodótól távolabb. Bár ezen a 17. század első felének nádorai megpróbáltak változtatni, a küzdelemből azonban végérvényesen a prímásérsekek kerültek ki győztesen - még az Esterházy nádorokkal szemben is meg tudták őrizni előkelőbb helyüket az uralkodó asztalánál. Az asztal körül szolgáló étekfogók személyének megállapítása azonban a 17. századtól a nádor kiváltsága volt, valamint ugyancsak biztosítani tudta magának azt a megtiszteltetést, hogy ő önthette az uralkodónak a kézmosó vizet a lakoma megkezdésekor. Az esztergomi érseknek csupán a kéztörlő kendő átadásának tisztsége maradt.88 A fentiek alapján nem meglepő, hogy a rendi gyűlések is az előzőekhez hasonló pozícióharcok színteréül szolgáltak. A Szent Római Birodalomban is programszerűen az ülésrendről szóló csatározásokkal kezdődött a rendek tanácskozása,89 a vesztfáliai békét követő első, egyben az ún. „örök gyűlés"90 előtti utolsó, 1653. évi birodalmi gyűlés kapcsán pedig különösen sok vitáról van tudomásunk. Itt a császár még 87 Lünig (1719-1720), I., 11-12. 88 Pálffy (2004), 1037-1045. 89 ScHINDLING (1991), 67. 90 Vagyis az 1664-től állandóan ülésező birodalmi gyűlés (lmmerwärender Reichstag). 26
