Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXVII>, <XXIX>

gabb! Bárcsak ne uralkodna el a velük született hajlam, és az egész baj jóra fordulna. Ellene mindenki felkiáltott, mondván, hogy nem teljesíti kötelességét, és nem tesz illően eleget kötelezettségének ebben az ügyben.

Egy bizonyos özvegy fia elleni, hatos szám alatt említett panaszról, minthogy magánügy, inkább hallgatok, [p. 149.]

<XXVII>

Június 13-án az ország karai és rendjei eddig hosszú ülésszakokon át vitatták sérelmeiket és pontjaikat, most pedig, a mai napon írásba szerkesztve elküldték azokat Őfelségének. Az említett sérelmek sora pedig a lentebb csatolt aktákban látható. Csodálkoznunk kell azon, hogy az alsótábla rendjei a főuraktól, avagy a felsőtáblától több ponton is eltértek, és nem tudtak velük egyeztetni, így sérelmeiket részben külön küldték el Őfelségéhez, ami ez idáig szokatlan volt. [...]

[Ezután a pilisi apátság megszerzése ügyében tett lépések következnek.]

<XXIX>

[p. 151.]

Egyébként ebben az időben Magyarország karai és rendjei, és az összes főúr is azt kérték ő császári és királyi felségétől, hogy ezen az országgyűlésen hozzanak egy törvényt, amelynek ereje a hazai törvények közt örökre rendelkezne erről: először hogy egyetlen, szent rendbe belépni szándékozó személynek se legyen joga vagy lehetősége, bármelyik nemhez tartozzék is, dolgairól, illetve örökségéről rendelkezni, még kevésbé saját javait monostorokra vagy rendekre ruházni. Azért sem, mert ez, ahogy vélik, a családtagokra és a királyi kincstárra is sérelmes, ugyanis az egyszer holtkézre jutott javak ritkán, vagy sohasem csúsznak ki tőlük.

Másodszor hogy a szerzeteseknek a városokban és mezővárosokban ne legyen joguk házat, monostort vagy kápolnát építeni és állítani. Minthogy pedig ezt a kérést ugyanezen rendek Őfelségének már a soproni országgyűlésen is előhozták, de jóváhagyása elmaradt, mivel egyenest méltánytalannak vélték, és az egész természeti, isteni, emberi, és kánoni joggal ellentétesnek találták, attól kellet tartani, hogy pártjaik közé nyomban behatol a megosztottság, kiváltképp mivel ez az ügy kissé vagy semennyire sem érinti a püspököket és a papságot. így minden vallási rend nevében a gyóntató atya egy memorandumot küldött Őfelségének. [...]

173