Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXVI>

és tenni szoktak. Más, világi katolikusok is felkiáltottak, hogy inkább azt látogassák meg, ami nekik kedvesebb, a csalfa asszonykákat, stb. így ezt az illetlen felszólalást is nevetéssel zárták, [p. 143.] Mások hitbuzgalomtól szerfelett fellobbanva így kiáltottak: „Hát a ti ámítóitok és a sötétség fejedelmei látogatnák elöljáróinkat, és szemeikben keresnék a szálkát, miközben saját szemükben a gerendát sem látják! Képmutatók, azonnal takarodjatok innen!" Mások gúnyolódva mondták: „Hát a ti káromlóitok miért látogatnák meg plébánosainkat, és miért bizonyítanák rájuk bűneiket és tévelygéseiket, hisz Isten parancsait sem képesek betartani, amint azt magatok is nem kevésbé istentelen, sőt inkább együgyű merészséggel bizonygatjátok és prédikáljátok? Ha pedig a parancsokat lehetetlen megtartani, akkor hiába bizonygatnátok a bűnöket, így felesleges lenne látogatásotok."

Ugyanezen emlékiratnak a vallással kapcsolatos pontjában a harmadikként azt sérelmezték, hogy az ördögi esztelenségtől megvakult lutheránusok és kálvinisták a tiszteletre méltó házasságot, e nagy szentséget, mint valami ősi néptörzsek vagy pogányok, nyilvános fajtalanságra áruba bocsátják. Tűrik, hogy bizonyos körülmények között, melyek minden tisztességtől idegenek, és melyeket az egész keresztény világ elutasított, jóváhagyják ezt: „Elveszlek téged, ameddig nekem tetszel, vagy ha nem vagy meddő, stb." Majd ilyen és ehhez hasonló galádságokból gyakran igen botrányos válások következnek mind a köteléket, mind az ágyat illetően. Sőt hitelesen bizonyított dolog, hogy akadnak olyan asszonyok, akik négy, mások öt váláson vannak túl, és még mindig új eskühöz járulnának, melyet aztán a legkisebb okból, mint a törököknél illetve a tatároknál, válásra juttatnának. Magam is láttam egy ilyesféle levelet, melyet egy kálvinista zsinat [p. 144.] adott ki; ennek címzettje bizonyos Emánuel volt, a válási záradék pedig: „Ennélfogva szétválasztalak benneteket, és kijelentem, hogy újabb házasságra léphettek, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében." íme, a Szentírás híres követői és megtartói. Ám talán ilyen Bibliájuk van: „amit Isten egybekötött, azt ember válassza szét"?129 Mindenesetre a válásnak nem Isten az értelmi szerzője, hanem az ördög, ahogy már a szent egyházatyák is bizonyították. Azért nem értem, milyen megfontolásból merik mondani, hogy szétválasztják őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Továbbá nyilvánosan megszámlálták, hogy egy ilyen Debrecenben tartott kálvinista összejövetelen, vagy gyűlé- secskén, amit ezek egyetemes zsinatnak hívnak, mintegy kétszáz házasságot bontottak föl teljesen. Ugyanezen a gyűlésen egy katolikus megkérdezett egy reformátust, hogy ugyan mit tettek és határoztak, mire az azt felelte, a mai ülésen a pápista purgatóriumot semmisítették meg. Mire a katolikus hozzátette, hát miért nem törlitek el a poklot is, amitől annyira kell félnetek. Mert egyébként a tisztítótűz nem a kálvinistáknak készült.

129 Vö. Mt. 19,6

170