Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXVI>

Az említetteken kívül léteznek a sötétségnek további fiai is, mint az anabaptisták, az ariánusok,125 a szakadár zwingliánusok,126 stb., ám kisebb számban és korlátozott hatalommal. Igen siralmas dolog, hogy az egykor virágzó ország jelenlegi rendjei oly mérges és éjjel-nappal nyugtalan viperákat melengetnek keblükön nyilvánvaló pusztulásukra és kárukra. Hogy ezek miként terjedtek el ebben az országban, nem kérdés: az Isten igazságos ítélete által a 15. században, és mérgük nemcsak egész Németországot, hanem ezenfelül Svédországot és Dániát is elárasztotta. Mit csodálná hát bárki is, ha ragályos hajtásaitól annyi háborús zűrzavar közepette tönkrement ez az ország. Inkább az késztet csodálkozásra, hogy ez a pokoli gyom [p. 140.] kihajtott. Növekszik és szabadon él, de még meddig? Én úgy vélem, már amennyire tudom, és felfogom, nagy vétség volt kezdetben, hogy a régebbi királyok, név szerint II. Ferdinánd és Lipót, mindenféle szükségszerűségből olyan törvényeket hoztak, és kényszerűségből akkora szabadságot engedtek ezeknek a felekezeteknek, amekkorát sem a hazai törvények, melyek olykor az eretnekek elégetését parancsolják,127 sem pedig a katolikus királyok nem engedhetnének meg. Miután pedig ezeket a kiváltságokat az ország törvényei közé illesztették, a szekták ezekhez igen makacsul ragaszkodnak, és nagyon hevesen bizonygatják, hogy maguk is ünnepélyesen belefoglaltattak az országba és az ország tagjaiba. Ez ellen nemcsak a klérus, hanem az összes katolikus kar és rend is felállva tiltakozott (akik ezen az országgyűlésen mintegy kétszeres számban jelentek meg), és azt mondták, hogy ezeket a szektákat sohasem fogadták be, csak megtűrték.

Való igaz, hogy az említett királyok sok dologban megegyeztek és egyetértettek velük, de, amint mondtam, kemény kényszerűségtől hajtva. Ám pont rossz eredménnyel, amint az is mutatja, hogy hasznosabb minden földi jót átengedni, mint az isteni törvénytől eltérni és valamit is a hit vagy az egyház javával szemben tenni abban az erős meggyőződésben, hogy Isten alkalmas segítséget biztosítva sohasem hagyja el ügye védelmezőjét. Azt pedig aligha lehet tagadni, hogy bár ez az egyezség az országot az Ausztriai Ház kormányzása alatt megőrizte, de, jaj, annyi mozgolódásnak, meghasonlásnak, szervezkedésnek, megrázkódtatásnak és összeesküvésnek esett áldozatul, melyek egyedül a viruló eretnekségek forrásából eredtek, [p. 141.] Épp a katolikus rendek vetették újra az ország házában igen élesen szemükre, hogy főként ezek a felekezetek voltak az okai az ország legújabb nyomorúságainak. Mert nélkülük Rákóczinak szerfelett kevés pártfogója, csekélyke ereje, és nem sok maradása lett volna ebben az országban. Mert milyen lelkülettel teljesítettek neki királyukkal szemben hűséges segítséget, és ez világosan nyil125 Az unitáriusok korabeli elnevezése.

126 Zwingliánusoknak eredetileg Ulrich Zwingli svájci követőit nevezik, itt talán valamilyen radikálisabb református csoportra utalhat.

127 Lásd a 63. jegyzetet.

168