Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXVI>

ahogy a konzisztórium előbb mondta, kedvezésből a monostornak adtak és engedtek át, nem érthető, hogy a monostor mért adja a plébánosoknak, amelyeket örökre neki adományoztak, és amelyek tovább át nem ruházhatók. Ezt jól megtárgyalták, és az akták mellé csatolták, mint legigazabbat. Mivel megfoghatatlan és erősen terhes, hogy azt ne mondjam, jogtalan lett volna, hogy az egyháznak ugyanarról a földről és birtokról kétszeres tized járjon, egy a püspöknek, egy pedig a plébánosnak, ahogy a konzisztórium válasza előirányozza, de sohasem fogja bizonyítani. Ám mindezekről az ide nem tartozó dolgokról, melyek közben mégis megtörténnek, elég is ennyit megjegyezni.

Ebben az országban minden különbség nélkül a püspökhöz tartozik a tized, a kilenced pedig a földesúré, s ezzel éppen mértéken felül terhelik a földművest. Tudniillik az első az isteni törvény és az egyházjog szerint, a másik pedig a föld tulajdonjoga alapján, [p. 138.] Ennélfogva a papság kiváltképp a tized begyűjtése ügyében nyújtott be panaszt, tudniillik annak különböző elrablóival, jogtalan élvezőivel és lefoglalóival szemben. Ezzel a panasszal a hazai törvényekhez utalták őket vissza, melyek számukra bőségesen állnak rendelkezésre, és ezek pontosabb megőrzése ajánlatos a jövőre nézve.

Ami az egyházi bíróság törvényszékét vagy a törvénykezési hatalmát illeti, panasz tárgyává tették, hogy azokat az ügyeket, melyek a hazai törvények és a régi jogszokások szerint az egyházi bírósághoz tartoznak, manapság - egyedül a házassági pereket kivéve - minden különbség nélkül és általában véve a világi bíróságokhoz utalják, és nem küldik vissza a megfelelő fórumhoz, ahogy a törvény rendelkezik. Ezek pedig a következők: hittitkokról való perek és a szentségtörés, kételkedés a hitben és eretnekség, uzsoraperek, házassági és végrendeleti ügyek, hozomány- és jegyajándékperek, leánynegyed ügyek, hamis esküvések, tizedperek, egyháziak szidalmazása, hit- és vallásgyalázás, stb.

Ezen a ponton a világiak élesen közbevágtak, és azt állították, hogy a papság törvénykezési joghatósága eléggé kiterjedt, és sarlót küldenek a világi bíróság aratásába. Mások kiáltozva mondták, hogy a legtöbb felsorolt ügy vegyes bíróságokra tartozik, sőt előzetesen módot kell biztosítani, hogy a felperesé legyen a döntés, milyen bírót szeretne ügyéhez, [p. 139.] Visszautalták ezt a vitát a törvények körébe, ugyanazok megőrzésének ajánlásával, ameny- nyiben azokat hatálytalanította a tartalmukkal ellentétes szokás.

Ami a szektákat illeti, különböző fajtájuk lelhető fel ebben a nemes, apostoli, egykor a pogányságból megtért és az igaz hitet, a római katolikus egyházat befogadó országban, közülük is legkiemelkedőbbek a kálvinisták avagy reformátusok, a lutheránusok avagy, akiket az ágostai hitvallás követőinek neveznek. És ezek olyan szép számmal élnek, hogy jogot formálnak az ország jelentős részének elfoglalására. Ami pedig a főurakat illeti, egyik-másik bárót kivéve senki sincs, aki átkos pártjukat követné. Ellenben a nemességet a tömeg és nép javával ez az ördögi álomkórság hatalmába kerítette.

167