Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXI> tudtával és engedélyével elragadják, és a fent nevezett prépostságra, vagy a kancelláriára ruházzák át, és halála után az alapítók kegyes szándékát megcsalják. Ezért e célból hívott engem is, továbbá azt a szándékát kívánta feltárni előttem, hogy mennyire felkészült arra, hogy ezt az apátságot a szent rendnek visszaadja. S noha hátralevő életének rövidke napjaira az apáti címet meg kívánja őrizni, készen állna azonnal a javakat és a tartozékokat kiadni, és királyi egyetértéssel a rendnek átadni. Fölajánl továbbá a kamaránál háromszáz forintot a templom helyrehozatalára, illetve kétszázat a Maholányi bárónál115 levő adósságra, [p. 121.] A tartozékok pedig a következők: három falu, melyek Pozsonytól két mérföldre fekszenek,116 és földjük igen bőven termő. Továbbá egy pozsonyi major kerttel, miegymással, melyben jelenleg is tartózkodik. Pozsony városától egy font éves cenzus illeti meg. írásos okiratok is vannak a kezében, melyek közül a legfontosabbakat és a szükségeseket Nagyszombatban őrzik, és ezeket is hasonlóképp kívánja kiadni, és mondja, hogy az egyiket, az arany bullával ellátott alapítólevet is sikerült egyebek mellett nagy munkával és nagy költségek árán megszerezni. Azt is állítja, hogy az egyik falu mellett, mely leégett, van egy kastély, melynek a tetőszerkezete a németeknek köszönhetően a lángok martalékává vált. A két falut, mint mondja, ténylegesen két nemes birtokolja, de csak az ő jóváhagyásával, és élete végéig Ezen felül azt is mondja, hogy már 10-12 évvel ezelőtt figyelmeztette a velehradi apát urat, hogy a rend mindig legyen éber e kérdésben, és ezt itt és most újra kéri és megismétli azzal a kifejezett nyilatkozattal, hogy ha a rend ezt a lehetőséget elszalasztja, akkor Isten színe előtt ő ezzel védekezhet. Ennyi telt tőle, ugyanis azt akarja, hogy minden erőfeszítése a kegyes ajándéka beteljesülését szolgálja. Miután ezeket meghallgattam, még aznap távoztam Pozsonyból, s estére Stomfához érkeztem, és ott töltöttem az éjszakát. Másnap, vasárnap, 29-én reggel továbbindultam, és Morvaszentjánosban ebédeltem, estére pedig Holicsra értem. Innen [p. 122.] 30-án reggel távoztam, és Polesovicébe érkeztem ebédre, majd három óra tájban velehradi területre értem, és jövetelem okát először a főtisztelendő apát úrnak, majd vecsernye után az egész tisztelendő konventnek előadtam. Egyhangúlag elfogadták, hogy a főtisztelendő apát úr velem együtt személyesen Pozsonyba jöjjön. Erre a következő nap, 31-én reggel került sor. Nyolc óra körül indultunk el, majd Polesovicén ebédeltünk, és estig egészen Holicsig jutottunk, ahol főtisztelendő úr rosszul kezdte érezni magát. [... ] [Ezután az apát pozsonyi tárgyalásainak és a Pozsony környéki birtokok bejárásának leírása következik.] 115 Maholányi János személynök (1694—1699). 116 Pozsonycsákány, Csütörtökhely és Misérd. 160
