Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XXI> foglalkoznia. Mindazonáltal főtisztelendőséged ez ügyet adja írásba, melyből látni fogom, hogy mindkét monostornak méltányos igényeiben engedni kell. És noha a tartozás visszafizetése sem 1712-ben, sem 1713-ban nem lehetséges, iparkodni fogok, hogy legalább egy olyan határidőt jelöljenek ki az említett tartozás visszafizetése ügyében, amely lehetőleg minél közelebb van." Én azt válaszoltam, hogy nekem is szándékomban áll, hogy ezt az [p. 119.] ügyet írásban előmozdítsam, eközben azonban szükséges, hogy a méltóságos úr és a méltóságos kamara szándékát irányunkba valamiképpen kifejtse, nyilvánosan elismerve a tartozást, nehogy véletlenül veszélybe kerüljünk. Erre azt felelte, hogy észrevételem semmi esetre sem hiábavaló. Mindazonáltal javasolta, hogy a monostorok nyújtsanak be egy emlékiratot, és ők maguk iparkodni fognak, hogy minden jó legyen, és azon nyomban minden lehető segítséget megígér. <XXI> Május 28-án az erdélyi püspök úrnál vendégeskedtem. Ő igen idős ember, már majdnem kilencven éves, és tőle megtudtam, hogy ő Jakiin nyitrai püspök110 111 úr halála után, aki magyarországi udvari kancellárként a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére 1084-ben, a veszprémi püspökségben alapított pilisi ciszterci apátságot111 kezében tartotta, melyet a jámbor ciszterciek elűzése után előbb különböző káptalanok, majd folyamatosan a mindenkori nyitrai püspökök udvari kancellári tisztségben birtokolták, így ő előbb nagyszombati kanonokként, majd erdélyi püspökként kapta meg, és mondja, hogy miután dicső emlékezetű Lipót császár úrtól megkapta ezt az apátságot, ő felsége iránt érzett hálából neki ajánlotta a Vita Fratrum című könyvét, melyet a püspök úr először olaszul, majd magyarul adott ki. Ezt az ily módon szerzett apátságot sokáig békességben birtokolta, [p. 120.] mígnem a nyitrai püspök úr, Mattyassovszky László kancellár112 perbe hívta, és kifejtette, hogy az apátság ősidőktől fogva a magyarországi udvari kancellároké, ám az igaz ügy Kollonich bíboros úr113 pártfogásában győzedelmeskedett. Végül - mondja - különböző ösztönzések is voltak, leginkább a kalocsai érsek úré, hogy azt engedje a pozsonyi egyházhoz,114 valamint az említett egyház prépostjához csatolni, aki épp maga a Csáky grófok közüli érsek volt. Mivelhogy az ő lelkiismeretét is hevesen marcangolja, hogy úgy véli, nem nyugodhat békében akkor, ha ezt az apátságot rendjétől, melynek alapították, 110 Jakiin Balázs nyitrai püspök (1691-1695), 1690-től pilisi apát és udvari kancellár. 111 Az apátságot 1184-ben alapította III. Béla. 112 Mattyassovszky László nyitrai püspök és udvari kancellár (1696-1705). 113 Kollonich Lipót bíboros (1686), esztergomi érsek (1695-1707). 114 Vagyis a pozsonyi társaskáptalanhoz. 159
