Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XIV>

Az első pont alkalmával, az eretnekség kapcsán a következő kérdések merültek fel:

1. Vajon a király, illetve az ország köteles-e a bécsi és linzi cikkelyekbe foglalt békességet megtartani, mely az igaz hitnek leginkább kárára, az eretnekségnek minden szabadságot biztosító hasznára van.

2. Vajon az eretnek ágostai és helvét hitvallás ténylegesen bevett vallások-e az országban.

3. Hogyan kell rájuk kényszeríteni, hogy az ősi szokás szerinti megyéspüspöki és helynöki vizitációt megengedjék.

4. Mi módon kell keresztülvinni, hogy a legutóbbi lázadás során elfoglalt templomokat ténylegesen is visszaadják.

5. Hogyan kell a számtalan prédikátort a katolikus és egyéb helyektől távol tartani és elkergetni.

6. Miként kell megakadályozni, hogy a fent említett bécsi és linzi cikkelyeket a prédikátorok eltartását illetően eltúlozzák.

A második pont alkalmával kérdezték:

1. Miként kellene szembeszállni a királyi kincstárral vagy kamarával és az összes királyi kormányszervvel, hogy ne sajátítsák ki maguknak a bíráskodást az egyházi fórumra tartozó ügyekben, melyek a végrendeleteket, eskü- véseket és esküszegéseket érintik, a szentségekkel kapcsolatosak, vagy épp a házasságot és sok más effélét foglalnak magukba, [p. 95.]

2. Hogy kell cselekedni a püspökök végrendeleteit és végső akaratuk végrehajtását illetően. Jól jegyezd meg: ekkor az öreg püspökök hevesen morogtak, hogy gyakran a kincstár ragadja el vagyonukat. A bíboros úr próbálta meggyőzni őket mondván, hogy jobban tennék, ha még életükben rendelkeznének vagyontárgyaikról. Ok azonban hallani sem akartak erről, és azt mondták, hogy nem mondhatnak le életükben azon javaikról, melyekre még maguknak is szükségük van.

3. Miként kell a kánonjogot az ország törvénycikkelyeihez hasonlóan érvényessé tenni és ismét a gyakorlatba visszahozni.

A harmadik pont alkalmával kérdezték:

1. Hogy miként kell a tizedek visszatartóit annak kiszolgáltatására bírni.

2. Hogy miként kellene annak csalóit büntetni.

3. Hogy miként kellene ezek világi bitorlóit megtalálni és tőlük azokat visszaszerezni.

Miután ezekről hosszasan egyeztettek, arra jutottak, hogy jöjjön létre és álljon fel egy bizottság, mely a püspök urakból, az apátokból és az egyháziak küldötteiből is magába foglal egyházmegyénként néhány főt, beleértve a jezsuita tartományfőnök atyát is. Ez a bizottság részletesen összegyűjti az összes olyan hátrányos ítéletű vagy jogtalan esetet, mely akár az igaz hittel, akár az egyházi mentességgel, vagy a vallás bármiféle javával ellentétes, azokat mérlegeli, és aztán ezekre alkalmas ellenszert talál, majd végül be145