Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XIII> járni értük, hanem inkább minden törekvésükkel útjába fognak állni ennek az elgondolásnak. Majd a kérelem feletti határozatot megfelelően felírták, és ezek követelését kereken megtagadták. És így mindkét nevezett úr, aki magyarok és németek hosszú sorát szolgálta, egy négykerekű szekéren menve maga után húzva a gúnyolódások százait, elvonult. Ezután ő császári-királyi felségének a heinrichaui apát úr ügyében tett védelmező közbenjárását olvasták fel, [p. 86.] és oklevelében ő császári felsége nemcsak az előbbi ajánlásától nem állt el, hanem ugyanezen rendeletében a főtisztelendő klosterbrucki [apát] úrért is közbenjárt, akinek kérelemlevelét a bíboros úr számára mellékelte, ismételve ajánlását, hogy mindenesetre az egyik apát az őt megillető helyet nyerje el a mágnások tábláján vagy házában, az ország főpapjai közt. Ezt követően a klosterbrucki apát úr kérelemlevelét olvasták fel, melyben az indítékok közül a következők emelkedtek ki: 1. rendjének ősi volta; 2. az általánosságban felsorolt érdemek,de ténylegesen semmi sem volt kifejtve; 3. a hitbuzgóság, melyet ez idáig maga a rend mutatott a hit magyarországi újraterjesztésében, a százezer forint feletti áldozatával; 4. hogy ez a rend már hét prépostságot visszaváltott; 5. és hogy az országban már két infulás prépostjuk van: közülük az egyik e nemzet fia, vagyis magyar nemes; 6. a kérvényező apát úr tekintélye és méltósága, minthogy nemcsak a rendjén belüli, az örökös tartományok, illetve a magyarországi rendtartomány feletti általános helynökségét83 erősítette meg ő császári felsége, hanem a tartományban, a politikus rendben más hercegek előtt is előkelőbb helyet és széket tudhat magáénak. Hozzáfűzte, hogy ő már a király kegyes meghívásából az előző országgyűlésen is megjelent, ám reményével ellentétben a főurak közül elutasították, és az alsótáblára küldték: ott saját méltóságának kára nélkül nem foglalhatott volna helyet, kiváltképp mivel ezt neki a nemzeti nemesség is hibául rótta volna fel, akik közt azonban nagyobb a tisztelete. Ilyeneket, s ehhez hasonlókat vezetett elő hosszadalmasan Erdődy püspök úr. [p. 87.] Az elnöklő bíboros erről a kalocsai érsek úrral kezdve mindenki szavazatát egyesével kikérte. És noha a heinrichaui perjel atya mindenkihez egyesével odament, az elsőtől kezdve az utolsóig, és minden egyes voksolótól alázatosan kérte pártfogását és szavazatát, bizonyára az igen vágyott eredményt remélte, mindazonáltal homlokegyenest ellenkező eredménye lett. О menynyire keserű volt hallanom ezt a szavazást, pedig egy nap nem is volt elegendő, és a következő napon is mennyi órán keresztül tárgyaltak róla, főként a második nap délelőtt, kilenc órától délután három óráig voltam kénytelen hallgatni ezt a kegyetlen dolgot. Tehát megtörtént a szavazás, és mindközül csak egy könyörült meg a főtisztelendő klosterbrucki apáton, és adott megerősítő szavazatot, dicsérve en83 A váradelőhegyi prépost a premontrei generális apát magyarországi helynökeként működött. 140
