Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Forgó András: Az egyházi rend a szatmári megegyezés utáni országos politikában
Forgó András Lehetséges, hogy Lányi „hallotta bele" ezt a kitételt a prímás szövegébe, de az is lehet, hogy a beszéd lediktálásakor már nem volt időszerű a kiváltságok hangsúlyozása, hiszen ekkor már túljutott az országgyűlés a koronázási hitlevél körül folytatott vitán. A beszéd mindkét változatában kinyilvánítja azonban Keresztély Ágost a rendeknek azt a szándékát, hogy együtt munkálkodnak az uralkodóval az ország sorsának jobbra fordításában. Károly a prímás beszédére „fenséges nyugalommal" felelt, de ebből Lányi a nagy tolongásban csak annyit értett, hogy „kegyelmességét, nem csak királyi, hanem édes atyai jóvoltát is ígérte az egész Statusoknak".34 Pozsonyba érkezvén a városi magisztrátus fogadta az uralkodót, a jegyző pedig beszédet is mondott. О is békét hozó uralkodóként (rex pacificus), és a klérusnak a várban elmondott köszöntőbeszéde is a béke, valamint a köznyugalom megteremtőjeként köszöntötte Károlyt.35 A beszédek másnap folytatódtak: a várban rendezett audiencia elején Illésházy Miklós magyar kancellár mondott beszédet, melyben az uralkodónak azt az óhaját emelte ki, hogy az összehívott országgyűlésen megkoronáztassa magát, valamint az országban békességet teremtsen. Az uralkodó ezután újabb beszédet intézett a jelenlévőkhöz, és ennek szövegét ismerjük is. Ebben az elhunyt József császár közvetlen utódának, valamint Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, Szlavónia és a magyar koronához tartozó részek kétségtelen örökösének (indubitatus haeres) nevezte magát, és kifejezte azt a szándékát, hogy régi szokás szerint átvegye a Szent Koronát, valamint megteremtse a köznyugalmat, és a hitlevélben megerősítse a rendi kiváltságokat és szabadságjogokat. A 27 éves Károly újra kifejezte azt a szándékát is, hogy a magyaroknak nemcsak örökös királya, hanem szerető atyja is lesz.36 Az uralkodó fogadásánál tehát a legfőbb rendi méltóságok egyrészt hangsúlyozták Károly örökletes jogát a magyar trónra, ezzel kifejezve a magyar rendiségnek azt a szándékát, hogy az 1687. évi II. törvénycikket és a szatmári megegyezést tiszteletben tartva elismerik a Habsburgok férfi ágának örökösödését, másrészt pedig hangsúlyozták, hogy ezért cserébe a békesség megteremtését várják. Ha hihetünk Lányinak, Keresztély Ágost első beszédében kifejezetten a rendi szabadságjogok megerősítése is felbukkant. Károly üzenete is világos: ő a magyar trón megkérdőjelezhetetlen ura, aki azonban tiszteletben tartja az ország szokásait, beleértve a koronázás szükségességét. Minden adott volt tehát, hogy a szatmári kompromisszum gyakorlati megvalósítása megkezdődjék. A beszédekkel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy azok a korábbi szokásoknak megfelelően hangzottak el: az uralkodóval történő kom34 Thury (1903-1904) I„ 411-412. 35 Thury (1903-1904), I., 412-413. 36 Thury (1903-1904), II., 1-3. Barcsay (2002), 106-111. A Habsburg uralkodó mint népei atyja toposzról: Kalmár (1997), 54. 14
