Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <XIII>

visszatérve Szvatopluk idejéhez, akit ők Szvatopulchernek, a markomannok királyának neveznek: ő néhány évszázaddal Szent István előtt élt, ennek megfelelően bizonygatják, hogy Magyarországon a nyitrai egyház az első. Ennek az állításnak majdnem mindenki ellentmondott. És mikor senki sem akadt a káptalani követek közül, aki valamiképp nem a saját káptalanjának az elsőbbségéért hozott volna fel valamilyen ideillő és változatos okot, és senki sem tudott semmi biztosat állítani, akkor a bíboros úr, mint elnök a nem érdekeltek szavazatát egyesével kérte ki.

Ekkor a kalocsai érsek hosszadalmas beszéde után véleményét azzal zárta, hogy a káptalanok ugyanabban a rendben kövessék egymást, ahogy a püspökök, minthogy ők azok elöljárói, valamint a káptalanok fejei. De ez ellen egyhangúlag felszólalt a többi küldött, főként a pécsi, hogy rájuk nézve példátlan dolgot hoznak (ugyanezek [p. 83.] szavai szerint), tudniillik fiatal a püspökség,80 és annak semmilyen sorrendje nincs. Ha pedig a káptalanok rendjét a püspökök sorrendjéből kellene vennünk, akkor méltán vélhetnénk úgy, hogy ha a püspökök közül az utolsóként következik a pécsi, hasonlóan a káptalannak is utolsónak kell lennie. Az pedig köztudomású, hogy ideje, régisége és méltósága miatt, ha nem is elsőként, de az elsők közt tartják számon. Ennek végeztével másodjára az egri püspök szavazott, harmadikként az erdélyi, mindketten idősebb korúak, és az öregségtől erőtlenek: vádolták a régi rendeket, a cisztercieket és a premontreieket, mivel azok, mikor elmentek Magyarországról, magukkal vitték külföldre írásos dokumentumaikat, melyekből megtudhatjuk vagy megtudhattuk volna a püspökségek rendjét és a káptalani alapítások sorát, és folyton ismételve ezt bizonygatták, de minden alap nélkül állították, ezért valószínűleg ezt csak álmodták.

Aztán sorjában a többiek is szavaztak, és mindenki szavazatát az erre kijelölt jegyző, tudniillik Erdődy püspök úr, a nyitrai püspök úr édestestvére íróvesszővel feljegyezte és összeszámolta. Különböző szavazatok estek, miután sok könyvet előhoztak, melyek a püspökségek és a káptalanok katalógusát és jegyzékét tartalmazták: mivel pedig mindegyik ilyen katalógus másként számlálta elő a keresett sorozatot, így nem lehetett egyet sem elfogadni eljárási rendnek és szabálynak.

Végül az én szavazatom volt az utolsó: „Fenséges és Eminenciás Herceg, és Tiszteletreméltó Papság! Noha nem tudom, hogy mit tehetnék hozzá az eddigi igen bölcs szavakhoz, [p. 84.] mégis közre adom saját jelentéktelen nézetemet, más véleményét tiszteletben tartva, és senki jogát meg nem sértve. Ez pedig a következő: mivel bizonyára az elsőbbség jogát és rendjét általában szólva vagy a méltóságból vagy annak régi voltából vezetik le, és ez, úgy tűnik, mind

80 A pécsi püspökséget 1009-ben alapította Szent István, de a török idők alatt intézményrendszere csaknem teljesen elenyészett. Ezért tekinthettek rá a 18. század elején úgy, mint „fiatal" püspökségre.

138