Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András
Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <VI> A koronázási menet rendje 1. a mágnások, előkelők közösen a magyar és német nemesekkel 2. a királyságok zászlóvivői 3. Magyarország heroldja 4. a koronázási ékszervivők 5. a királyi főlovászmester 6. a király az asszisztenciával, jobbján az esztergomi, [p. 53.] balján a kalocsai érsek, akiket a többi püspök követ 7. A császári főudvarmester az udvar említett csapatainak kapitányaival és helyetteseikkel, akiket harminc katona követ. Ezután az udvari számvevő és az udvari kincstárnok ellenőre lovon ülve, vagy mások, kiket majd kijelölnek, a tömegbe arany-, és ezüstpénzt szórva haladnak. Nekik négy előkelő férfi segédkezik abban, hogy eltávolítsák a berohanó népet, hogy ne akadályozzák a pénzdobókat a haladásban. Őket szintén harminc katonából álló csapat követi, akik közül senki nem meri a katonai rendet megbontani a pénz felvételével és megszerzésével, ahogy a fegyverbe állított polgárok sem. A templomtól egészen a ferencesek kolostoráig fogják szórni a pénzt. A ferencesek templomában baldachint állítanak fel trónszékkel. A királyt Szent István kardjával egy magyar főméltóság és a főkamarás a főudvarmesterrel együttműködve ismét felövezi, mihelyt Őfelsége azokat, akiket a nádor Őfelsége korábbi beleegyezésével és hozzájárulásával a jegyzékbe be fog vezetni, meg fog nevezni és fel fog sorolni, Szent István kardjával háromszor érintve vállukat, aranysarkantyús lovaggá üti. Ezután a Szent István kardjával felövezett király a templomból kijön, lóra ül, és az említett kísérettel, zászlókkal, az ékszervivőkkel és a lovon ülőkkel együtt, a korábbi rendben megy tovább a Szent Mihály úton. Azon a kapun kívül egy posztóval fedett, elég magas és kiemelkedő emelvényt építettek. Erre Őfelsége a két érsekkel, az esztergomi és a kalocsai érsekkel, a nádorral, a főudvarmesterrel, [p. 54.] az országbíróval és néhány másik emberrel együtt felmegy, és ott Őfelsége az emelvény jóval kiemelkedőbb és arany posztóval fedett közepén két ujját felemelve az érsek előreolvasásával a szabadság és a kiváltságok megőrzésére tesz le a szokásos esküt. Eközben mindenki fedetlen fővel áll. Miután letette az esküt, éljen a király-t kiáltanak, és mielőtt a király lóra száll, a gyalogosok második lövése eldördül. Majd Őfelsége a térről lemegy, lóra ül, és a lovagló országlakosok kíséretével a Duna felé halad a posztóval takart királyi dombhoz. Az országlakosok ott megállnak, Őfelsége pedig felvágtat lovon a dombocska tetejére, és ott Szent István kardját, amellyel felövezték, kihúzza és a világ négy égtája felé kereszt alakban megsuhintja, mégpedig az első ütést kelet felé, másodikat 125
