Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)

Hermann Engelbert atyának, a főtisztelendő Flórián velehradi apát úr teljhatalmú követének feljegyezései és megfigyelései a Pozsonyban tartott magyarországi országgyűlésről, továbbá VI. Károly úr 1812. évi koronázásáról (Szemelvények) Fordította Hajdú Vera, Hende Fanni és Szádoczki Bálint. Magyarázó jegyzetekkel ellátta Forgó András

Jegyzetek és megfigyelések (szemelvények) <VI>

kíséretében, és azok, akik a koronázási ékszereket hozzák a jobb oldalra, vagyis a szokásos és illő evangéliumi oldalra33 fognak állni.

Őfelsége, amint megérkezik az oltárhoz, annak legalsó lépcsőjén térdre borul. Akkor a nádor jelenlétében az esztergomi érsek úr főpapi ruhába öltözve királyi felségét a jó kormányzásra buzdítja. Majd az érsek az ékszereket, úgymint a koronát, a jogart, a keresztet, az országalmát és Szent István kardját visszakéri az azokat vivőktől, és a főoltárra helyezi. Selyem párnán - amely párnáról a király udvari tisztjei fognak gondoskodni - fogják a keresztet az oda forduló királyi felségnek csókra nyújtani, amelyet azután az oltárra helyeznek, [p. 50.] Ebben a sorrendben fognak állni: a baloldalon a királyi főlovászmester kivont karddal az öt országzászlót vivő előkelővel együtt az evangéliumi oldalon, jobbról pedig a nádor a többi öt zászlóvivővel.

Ezután királyi felsége térdet hajtva, két ujját az Evangélium könyvén tartva, amelyet az esztergomi érsek nyitott ki, az igazság és béke megtartására esküt tesz. Miután megtette, a fent mondott érsek a Pontifikáléból34 egy bizonyos imát mond a király felett.

Azután a Mindenszentek litániáját mondják el egészen addig a versig, hogy „a megholt hívednek" stb., ahogy a Pontifikáiéban van. Miután a litánia és a könyörgés befejeződött, a kóruson a szokásos imát éneklik,35 eközben Őfelségét az őt segítő püspökök felemelik a párnáról, amelyre letérdelt, és a főudvarmester két kamarással együtt az oltárhoz visszavezeti, és előkészíti a felkenésre.

Azután mindkét asszisztens püspök a királyt maga közé veszi, és a főoltárhoz irányítja, ahol az esztergomi érsek Őfelségét a katekumenek olajával36 megkeni a jobb vállán. Miután elmondta az imát, kezét szintén belemártja az olajba, és megkeni a király mellét másik imát mondva. Majd a mellette álló püspökök és más előkelők visszakísérik a királyt az oltár mögé, ahol az olajat letörlik, és ezek a püspökök a királyt a trónjához kísérik, ott Szent István palástját vagyis öltözetét, aranyozott cipőjét is magára veszi a mellette álló főudvarmester segítségével.

Utána kezdődik a szentmise, a graduale37 és a szentlecke után Őfelségét ismét a főoltárhoz vezetik, ahol felmegy a kicsivel magasabb lépcsőfokra, és térdet hajt. Az esztergomi érsek [p. 51.] átnyújtja neki Szent István kihúzott kardját, miközben a Pontifikáléból ezt mondja: „Vedd a szent kardot, az Isten ajándékát, amellyel Isten népének, Izraelnek ellenségeit le fogod győzni."

33 A római katolikus templomokban hagyományosan az oltár bal oldalát (a hívek felé fordulva a jobb oldalt) nevezték evangéliumi oldalnak, mert a pap a misében onnan olvasta az evangéliumot.

34 Főpapi szertartáskönyv.

35 Vagyis a Mindenszentek litániájának befejezését (vö. Pontificale Romanum 107).

36 A római liturgiában a három szentelt olaj egyike, főként a keresztelendők megkenésére szolgál. A Pontificale Romanum a királykoronázási szertartáshoz is ennek az olajnak a használatát írja elő (Pontificale Romanum 105).

37 Olvasmányközi ének (mai nevén válaszos zsoltár).

123