Forgó András (szerk.): Az 1712. évi pozsonyi diéta egy ciszterci szerzetes szemével - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 32. (Pannonhalma-Veszprém, 2013)
Hende Fanni: Ad Dignitatem REgiam Sublevetis. A 18. századi magyar királykoronázás történetéhez
Hende Fanni a nádor részéről, visszalépés a reprezentációban, illetve egy régebbi szertartásrendet használtak, és utoljára, hogy a három napja hivatalban levő nádor nem tudja a protokolláris feladatát.284 1792-ben a nádor ismét segédkezett a Szent Korona vállhoz érintésében. A királyné megkoronázásának joga a középkortól kezdve a veszprémi püspöké volt, aki a királyné főkápolnájához tartozott, és Veszprémben őrizték a királyné saját koronáját is. A török időkben azonban a veszprémi egyházmegye is a hódoltság területéhez tartozott, a püspök is elköltözött. I. Ferdinánd király feleségének 1527. őszi koronázásakor a rangidős nyitrai püspök celebrálta a szentmisét, mivel a király nem erősítette meg az esztergomi érsek kinevezését. A veszprémi püspök kiváltságának nem tudott érvényt szerezni, és 1629-ben az egyháztartományi zsinat az esztergomi érseknek ítélte a királyné koronázásának jogát. 1714-ben Volkra Ottó János veszprémi püspök III. Károlynak kérvényt küldött, hogy állítsák vissza királynéavató jogát, azonban Károly nem változtatott a korábbi szokáson: a veszprémi püspök teszi a házi koronát a királyné fejére, azonban az esztergomi érsek keni fel.285 A királynékoronázásnál hiányzik az acclamatio és a világi ceremónia, a fő momentuma a felkenés, a vállérintés a Szent Koronával, és az ékszerek átadása. A szentmise után a királyi pár és vendégeik a lakomára vonultak át. A szentmise hasonlóan folyik, mint a királykoronázásé, néhány különbséggel. A koronázás szertartását szintén a Pontificale Romanum tartalmazza.286 Az elején, a tractus után az uralkodó a főpapot kérte, hogy koronázza meg feleségét.287 1714-ben a Mindenszentek Litániája után az érsek Erzsébet Krisztina ruháját a jobb karján és a lapockái között a hátán kente meg olajjal. Majd a veszprémi püspök feltette a fejére a házi koronát ima kíséretében. A nádor azután átadta a Szent Koronát az érseknek, aki azt a jobb karjához érintette másik imát mondva közben. Mivel a Szent Korona fontossága, és ebből következve a kiemelt szerepe a koronázásokban magyar sajátosság, így érthető, ha ez megjelenik a királyné koronázásán is. A királynénál sem volt elég „csak" a házi korona használata, hanem szükséges az ismert szimbolikát hordozó Szent Korona is, noha vállhoz érintése nem szerepelt a Ponificale Romanumban. Ezt követően Keresztély Ágost a királyné jobbjába adta a jogart, baljába az országalmát. Ezzel szimbolizálták a királyi felelősségben való osztozást. Először 1613-ban került be a ceremóniába ez az elem. A királyné koronázásán is eldördültek az ágyúk. Az első a házi korona feltétele után, a második a Te Deum után, amelyet a koronázási ékszerek átadása után énekeltek, és a harmadik díszsortüzet a lakoma ideje alatt adták le. Nem volt azonban éljen felkiáltás, ugyanis az csak a királykoronázás alkalmával 284 Kalmár (2005), 223. 285 Kalmár (2005), 215-217. 286 Pontificale Romanum, 112-114. 287 Pontificale Romanum, 112. 106
