Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)

Előszó

Előszó

2012-ben emlékeztünk Padányi Bíró Márton veszprémi püspök halálának 250. évfordulójára. A katolikus főpásztor alakja a veszprémi püspökség számára egyházszervező munkássága miatt emblematikusnak tekinthető, azonban működése nem csupán a katolikus egyház helyzetére volt befolyással, hiszen az alapvetően meghatározta az egyházmegye területén élő más felekezetű lakosság életét is. Politikai tevékenysége pedig országosan ismert alakjává teszi a 18. század történelmének.

Padányi Bíró Márton 1762. május 5-én kelt végakarata nem egy klasszikus értelemben vett végrendelet, sokkal inkább tekinthető egyfajta számvetésnek, mindazon cselekedetei összeírásának, amelyeket a főpásztor életében fontosnak tartott. A testamentumban így nem elsősorban hátramaradó javairól intézkedik a főpásztor, hanem részletesen bemutatja, hogy püspöksége időszaka alatt jövedelmeit milyen egyházi és világi, köztük magánjellegű célokra fordította.

A végrendelet ismert volt a korábbi kutatás számára, elsősorban életrajzírója, Pehm (Mindszenty) József merített belőle, közlésére azonban mindezidáig nem került sor. Ezzel magyarázható talán, hogy ismertsége ellenére sem történt meg a testamentumban foglalt adatok teljeskörű felhasználása. Kiadásunk során igyekeztünk figyelembe venni, hogy a forrás után érdeklődők többsége számára a végrendelet eredeti latin nyelvének értelmezése is nehézségeket támaszthat - különösen igaz ez a helytörténet művelőire, akik közül olvasóink többségét várjuk. Emiatt döntöttünk a végrendelet teljes szövegének lefordítása mellett, ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a forrás megjelenjen eredeti nyelvén is. A latin szöveget és magyar fordítását párhuzamosan közöljük. A forrásszöveghez mind filológiai jellegű, mind tartalmi jegyzeteket fűztünk. A szövegkiadással kapcsolatos jegyzetek a latin szövegben, lábjegyzetes formában találhatóak meg, míg a végrendelet tartalmával kapcsolatos, annak értelmezését segítő jegyzetekre a fordításban utaltunk, ezeket a jegyzeteket, kommentárokat azonban terjedelmi okok miatt a forrás- közlés után helyeztük el. Függelékben közöljük Mária Terézia királynőnek Padányi Bíró Márton részére kiállított oklevelét, amellyel engedélyezi számára a szabad végrendelkezést, valamint Bírónak egy ezzel kapcsolatos levelét. A kötet végén a korabeli püspöki birtokokról készített térkép, valamint a végrendelet magyar fordítására visszautaló személy- és helynévmutató található.

5