Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Testamentaria excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini domini Martini Bíró de Padány episcopi Wesprimiensis dispositio. Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr végső rendelkezése
Végrendelet íme sár vagyok, miért csodálom hát, ha szennyet és mocskot találsz bennem? Por vagyok, miért csodálkozom hát, ha a nyomorúságos kísértés legcsekélyebb szele is elragad? Emlékezz földi létemből fakadó törékenységemre és erőtlenségemre: ne vizsgáld vétkeimet, és ne állj bosszút bűneimért,13 Emlékezz arra, milyen silány és törékeny anyagból vagyok, hisz porból alkottál, Ádám- ból, azaz földből,14 s ismét porrá leszek, és a bűn zsoldját, a halált nem kerülhetem el. Megsokasodtak nyavalyáim,15 de te, Uram, ne ítélj el vétkeimért, és gyógyítsd meg lelkemet:16 gyógyíts meg engem és meggyógyulok, szabadíts meg engem és megszabadulok, mert te vagy az én dicséretem.17 [3] Az emberi törékenységnek és nyomorúságnak a szemlélése közben gyengeségem és semmiségem mélységéből tekintetemet Isten végtelen jóságához és könyörületességéhez emelem. Ez az, ami miatt Isten az embert a saját képére és hasonlatosságára való teremtéssel, élő lélekkel való felruházással,1'' fiának, Jézus Krisztusnak a vérében történő megváltással gazdagságának, dicsőségének és halhatatlanságának kegyelmi ajándékában akarta részeltetni. Mindezeket végiggondolva térdre borulok az Atya,19 a Fiú és a Szentlélek előtt: előtted, ó szentséges Háromság és hármas egység, tisztességünk, üdvösségünk! Én, aki semmi vagyok és a föld hitvány pora, a lehető legalázatosabban hálát adok minden jótéteményedért, a természetadta tehetségekért és kegyelmed rámbízott ajándékaiért. 20 íme én, a Te leghitványabb teremtményed, aki csak egy féreg vagyok, a Tiéd vagyok Általad és Benned anyám méhétől kezdve, ahol engem a Te képedre és hasonlatosságodra formáltál. Tiéd vagyok születésemtől fogva, amikor a Te nevedben megkereszteltek és a Szentiélekben újjászülettem. Tiéd vagyok értelmem első eszmélé- sétől, amikor a keresztségben Tőled kapott hittel, reménységgel és szeretettel imádni kezdtelek Téged. Tiéd vagyok ifjúságomtól fogva, amikor előrelátó és könyörületes Atyaként árvaságomban az életben való helytálláshoz mértéket és anyagi lehetőséget és a jó őrzőangyalon kívül nevelőket is adtál mellém, akik engem a tisztes tudományokban és a szent katolikus hitben neveltek, majd belső ösztönzéssel az egyházi szolgálatra elhívtál és kiválasztottál. Tiéd vagyok fiatalságomtól fogva, amikor a Te kegyelmedből pappá szentelve és plébánosként a lelkek gondozására rendelve, majd azután a tisztelendő veszprémi székeskáptalanba kinevezve, s ezzel együtt más jótéteményekkel, mind egyháziakkal, mind világiakkal (mint a királyi tábla prelátussága) ékesítve, Krisztus egy és hármas áldozatát Neked mintegy állandó áldozatként áldoztam. Tiéd vagyok férfikoromtól fogva, amikor könyörületességedből megyéspüspöknek választottál ki, még ha arra méltatlan is voltam. Amellett, hogy a rám bízott egyházmegyét többször vizitáltam, írásaimmal, szavaimmal, munkálkodásommal és példámmal - amint a Szentlélek megadta nekem, hogy szóljak és tegyek - fáradhatatlanul azon munkálkodtam, hogy a katolikus hit rendíthetetlen igazságát, s különösen a legszentebb és oszthatatlan Szentháromság kultuszát, és mindazt, amit a tanítás terjesztéséhez és befogadásához, 29
