Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Testamentaria excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini domini Martini Bíró de Padány episcopi Wesprimiensis dispositio. Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr végső rendelkezése
Jegyzetek részére készíttetett tárgyakról van szó. Hornig [közli] 1903. 229-230., az idézett rész 230. 30 „Non absimiliter rudibus et nudis canonicorum scamnis, sex solum personarum capacibus eiectis alia pariter nuce et oliva vestita, decem personarum capacia aequali ferme forma et decore constitui stalla seu sedilia pro canonicis fl. 400." Hornig [közli] 1903. 229. Stallumnak nevezik a székesegyházak szentélyében található padokat, ahol a székeskáptalan tagjai a karimát végezték. Kühár-Radó [szerk.] 1933. 368. 31 „...posui in ea [se. Ecclesia cathedralis] imprimis thronum meum, faldistorium seu olivario-nuceam diversis caelaturis ac cirradis, quasi depictam atque in nonnullis locis etiam inauratam, affabre factam sedem episcopalem, cuius prsetium levi calculo exurgit ad fl. 333." Hornig [közli] 1903. 229. Faldistoriumnak nevezték a lecke oldalon (a hívek felől nézve a főoltár jobb oldalán) található karosszéket. Ezzel szemben, az evangéliumi oldalon volt található a püspöki trón (thronus). A megyéspüspök rendesen az utóbbit használhatta szentmise közben, de amennyiben a szentmisén nála magasabb rangú egyházi személy is jelen volt, illetve, ha a misét egyházmegyéjén kívül mondta, a faldistoriumon foglalt helyet. A hazai gyakorlat azonban nem volt ennyire következetes, a thronust és a faldistoriumot gyakran szinonimaként használta, amint az ebben az esetben is kiderül Padányi Bíró Márton 1752-ben Rómába küldött, fentebb idézett jelentéséből. Mihályfi 1918. 552-553. A szék ma a veszprémi érseki palota kápolnájában található. 32 „Baldachinum pro deferendo sacrosancto Eucharistiae sacramento fl. 650." Hornig [közli] 1903. 230. Az Oltáriszentséget minden esetben mennyezet (baldachin, umbella) alatt kellett vinni akár a templomon kívül (körmenetben, beteghez), akár a templomon belül (egyik oltártól a másikig) került rá sor. A mennyezetnek két változatát különböztették meg. Általánosságban balda- chinnak nevezték a több ember által vitt, négy rúddal alátámasztott mennyezetet, umbellának pedig a napernyőhöz hasonlító egy rúddal tartottat. Mihályfi 1918. 295. A végrendeletben említett mennyezet az előbbi típushoz tartozik, bár Bíró itt - ellentétben a jelentésében írottakkal - umbellának nevezi. 33 A miséző pap mind a szentmise előtt, mind aközben a felajánlást követően megmosta a kezeit. A püspökök kézmosására külön ezüst kancsó és tálca szolgált, amelyet az áldozópapok nem használhattak. Itt valószínűleg erről van szó. Mihályfi 1918. 291-292. 34 A kehelyhez tartozó felszerelések a következők voltak: corporale (oltárra terítendő vászonkendő), palla (kehelyfedő), velum (kehelytakró, amellyel a használaton kívüli kelyhet fedik le), bursa (vászonzsák, amelyben a használaton kívüli oltártakarót tartják) és purificatorium (kehelytörlő). Vö. Mihályfi 1918. 288. 35 Az ámpolnáknak (ampullae, urceoli) nevezett kis kancsókban tartották a szentmiseáldozat bemutatásához szükséges bort és vizet. Mihályfi 1918. 291. 101
