Padányi Bíró Márton veszprémi püspök végrendelete 1762 - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 31. (Veszprém, 2013)
Testamentaria excellentissimi, illustrissimi ac reverendissimi domini domini Martini Bíró de Padány episcopi Wesprimiensis dispositio. Kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő úr, Padányi Bíró Márton veszprémi püspök úr végső rendelkezése
Jegyzetek 36 A bugia valójában az a viaszgyertya, amelyet ünnepélyes szertartások alkalmával a püspök mellett vitt az arra kijelölt személy, a bugifer. A gyertyát mindig kis ezüst gyertyatartóban vitték, itt nyilvánvalóan erről van szó. Kühár-Radó [szerk.] 1933. 60. 37 Az ünnepélyes miséken használt püspöki öltözet részei a következők voltak: amictus (vállkendő), alba (miseing), cingulum (öv), manipulus, dalmatica, tunicella, casula (miseruha), stola, sandalia (cipő), caligae (harisnya), chirothecx (kesztyű), mitra vagy infula (püspöksüveg). Mihályfi 1918. 252-280. A püspöki méltóság jelzésére szolgáltak még a mellkereszt, a gyűrű és a pásztorbot, de ezek vélhetően nem tartoztak bele a fenti végrendeleti tételbe. 38 Stola a papi rend jelvénye, amelyet a papok a szentmisén, valamint a szentségek és más szentelmények kiszolgáltatásánál viselnek két vállukon átvetve. Vö. Mihályfi 1918. 256-258. 39 Manipulusnak eredetileg az izzadság letörlésére kézben tartott kendőt nevezték. Ez az idők folyamán liturgikus dísszé vált, a miseruha anyagából készítették és a szentmise alatt a balkézen hordták. Vö. Mihályfi 1918. 254-255. 40 Dalmatica a diakónusok liturgikus öltözéke, amelyet a miseruha alatt viseltek. Vö. Mihályfi 1918. 265. 41 Ennek a miseruhának az értékét Bíró Márton a Rómába küldött jelentésében 310 forintban adta meg. Hornig [közli] 1903. 230. 42 A veszprémi Szent Anna szemináriumot Volkra Ottó János veszprémi püspök (1710-1720) alapította 1711-ben. A hat növendék tanításával a városban letelepített piarista szerzeteseket bízta meg. A halálát követő évben azonban megszűnt a papnevelés a püspöki székhelyen. Több, mint két évtizedes szünet után Padányi Bíró Márton indította újra a szemináriumot 1745-ben. A tanítás céljára a püspöki palotát engedte át a kispapok számára és gondoskodott taníttatásukról, ellátásukról. Hanauer [szerk.] 1896.17-18., Körmendy 1995. 24., Jakab 2010a. 108., Hornig [közli] 1903. 237-238. Ekkor már 12 papnövendék tanult a szemináriumban. Pehm 1934. 132-133. 1754 után, amikor a főpásztornak szüksége lett a püspöki palotára, a papnövendékek számára házat vásárolt, amit később egy újabb épületre cserélt. A szeminárium céljára tett eredeti alapítvány tőkéjét maga is növelte. A püspöki jegyzőkönyvekben szereplő adatok szerint 1759-ben, a végrendelet adatai szerint azonban 1749- ben tett egy 4411 forint értékű alapítványt két növendék számára, majd a Kenései- és Oroszi-féle malom jövedelméből Bíró-alapítvány néven 3000 forintot rendelt egy harmadik alumnus eltartására. Ez utóbbiért minden szombaton egy misemondást rendelt. Pehm az adatokat összevontan említi, eszerint a püspök három diák taníttatására összesen 7411 forint értékben tett alapítványt. Pehm 1934. 133. VÉL A/39/2 tóm. 18. 373-375. Padányi Bíró Márton bizonyságlevele. 1759. november 13.; VÉL A/39/2 tóm. 18. 420. A püspök levele ágenséhez. Sümeg, 1760. április 9. 102
