Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Cseh Géza: Szemet szemért
Szemet szemért... Május 3-án hajnalban Cegléd felől megindult a Vörös Hadsereg támadása. A szolnoki fehérek nemcsak jóval kisebb létszámuk és gyengébb fegyverzetük miatt kerültek hátrányos helyzetbe, hanem súlyos stratégiai hibát is elkövettek, amikor erőiket megosztva néhány száz emberükkel a Szolnoktól nyugatra eső Abony községig követték a visszavonuló Vörös Hadsereget. Ez az egység gyorsan visszahúzódott ugyan, azonban a szolnoki MÁV-műhely felfegyverzett munkásai és a laktanyából kiszabaduló vörösőrök a Bohn- téglagyámál hátba támadták a fehéreket. Kora délutánra Steinbrück Ottó vezetésével a tengerészdandár, két vörös ezred és két zászlóalj, továbbá az Arky-csoport elérte a város határát. A fehérek a vasúti töltések mögül heves ágyú- és géppuskatűzzel fogadták őket, ám hamarosan megérkezett a Vörös Hadsereg páncélvonata, amely ágyúival percek alatt megsemmisítette védelmi állásaikat. A harc ezután Szolnok belterületére helyeződött át. A főutcán a fehérek három helyen géppuskaállást létesítettek és elkeseredetten védekeztek. Mivel a vörös katonák és a munkások több irányból, nyugatról, az elfoglalt vasútállomás felől és délről, a gyárvárosból is támadtak, Scheftsik György főhadnagy, a fehér csapatok katonai vezetője visszavonulást rendelt el, és bajtársainak egy részével együtt a Tiszántúlra menekült.3 A főutcán a Tisza-híd felé szaladó fehérekre az őket üldöző vörös katonák valóságos céllövészetet rendeztek. A nagy zűrzavarban a Fehér Gárda számos tagjának nem sikerült a Tiszán átjutnia, és a vörös katonák sokukat az utcán elfogták. Néhányukat a helyszínen agyonlőtték, erről tanúskodnak a város halálozási anyakönyvében olvasható „fejlövés" bejegyzések. A csendőrlaktanyában talált három csendőrt ugyancsak lelőtték. Ösztreicher Nándor szeszkereskedőt a saját házából kirángatták, egy Oroszországból származó vörös katona karddal fejbe vágta, majd családja szeme láttára agyonlőtték.4 Sokakat azonban besúgások alapján, házról házra járva tartóztattak le és hurcoltak a törvényszéki épületben működő Szamuely Tibor forradalmi törvényszéke elé. Az ellenforradalmi lázadás vezetői nagy hibát követtek el azzal, hogy a Fehér Gárda névsorát a városházán felejtették, ám óriási szerencséjükre Zrumetzky Viktor városi főjegyző megtalálta és a listát tűzbe dobta, mielőtt az a vörösök kezébe került volna.5 Ám így is könyörtelennek bizonyult Szamuely vészbírósága, amely nem hozott más döntést, mint halálos ítéletet, illetve néhány esetben felmentést. A vádat, védelmet és ítélkezést egyesítő, a törvényesség legcsekélyebb látszatát is nélkülöző rögtönítélő bíráskodásnak semmiféle írásos nyoma nem maradt fenn, hiszen minden szóban, az eljárás írásbeli rögzítése 3 Kaposvári-Mészáros 1975.168-170. 4Szentesi Zöldi 2011. 61-65. A fehér lázadás és a vörösterror eseményeit részletező pontossággal ismerteti Szentesi Zöldi László, a Magyar Hírlap főszerkesztő-helyettese, 2011-ben megjelentetett kötetében. 5 Szentesi Zöldi 2011. 71. 97
