Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Éberség A helyi közigazgatás vezetőivel szembeni terror egyik érdekes epizódja Hajdúszoboszlón zajlott le, 1919. április 24-én. Az esetet egyrészt azért érdemes külön felidéznünk, mert több forrás is ellentmondóan írta le, másrészt azért, mert olyannyira ismert volt az utókor számára is, hogy a rendszerváltozás előtti marxista szakirodalom sem kerülhette meg bemutatását és értelmezését. Az eseményeket Váry Albert a következőképpen foglalta össze: „Mikor a románok bevonultak Debrecenbe, Hajdúszoboszlóról a kommunista direktórium elmenekült. A törvényes hatóságok átvették a hatalmat s a városházára fehér zászlót tűztek ki. Közben azonban Kaba felől megjött egy páncélvonaton Szamuely Tibor az ő terroristáival s a piactérre maga elé vezettette dr. Fekete László polgármestert, Körner Béla takarékpénztári igazgatót és Tokay József rendőrfogalmazót. Szamuely megkérdezte a csőcseléket, milyen emberek voltak dr. Fekete és két társa. Dr. Feketéről azt mondták, hogy nem volt őszinte, Tokay Józsefre ráfogták, hogy sok gazdát mentetett fel a háború alatt a katonai szolgálat alól, Körner Béla pedig nem szerette a népet. Erre Szamuely elrendelte, hogy mindhármat akasszák fel a piactéren az akácfára. Az áldozatok nyugodtan és férfiasán mentek a halálba."26 Az eseményeket azonban némiképp másképp adta elő Hajdúszoboszló későbbi polgármestere, aki a következőkről számolt be néhány hónappal később, 1919 szeptemberében: „a város piacán Böhm Vilmos és Szamuely Tibor népbiztosok jelenlétében és közreműködésével dr. Fekete László polgármestert, Körner Béla városi képviselőt, Tokai József rendőrfogalmazót kötél általi halállal kivégeztek. Körner Géza rendőrkapitány, Fehér Gábor tanácsnok, Nagy András városi iktató, Horogh Sándor földbirtokos és többek a kivégzés elől elmenekültek. [...] Böhm Vilmos és Szamuely Tibor népbiztosok hangosan kiabálva bitang gazembereknek nevezték az ártatlan áldozatokat, s ezt a csőcselék harsány ordítozással helyeselte. "27 A feltűnő különbség a két forrás között az, hogy amíg az előbbi nem tesz említést Böhm Vilmos jelenlétéről, addig az utóbbi Szamuely mellett neki is tulajdonítja az akasztásokat és a helyi lakosság felbőszítését. Érdemes tehát meghallgatnunk az érintettet, Böhm Vilmost, aki az 1923- ban megjelent visszaemlékezésében a következőképpen írta le a hajdúszo- boszlói bevonulást: „A bevonulásnál megrendítő látványban volt részünk. A magyar csapatokat a várt örömrivalgás nem fogadta. A parasztok a házakban elbújva tartózkodtak. A piactérre érkeztemkor megtudtam, hogy miért nem lelkesedett a parasztság a románokat kergető, a fólszabadítónak érkezett magyar csapatokért. Két fán felakasztva csüngött a város rendőrkapitánya, Tokay József, dr. Fekete László polgármester és Körner Béla bankigazgató, akiket hatáskörüket túllépő egyenruhás személyek - de nem katonák - állítólagos ellenforradalmi ténykedés miatt statáriális módon kivégeztek. Ott, a helyszínen meg kellett állapítanom, hogy a törvénykezés, 26 VÁRY 1993. 54-55. 27 A hajdúszoboszlói polgármester jelentése a Tanácsköztársaság alatti eseményekről, 1919. szeptember 1. Komoróczy 1959. 504-508. 55
