Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Éberség azok sem, akik kétségbeesésükben öngyilkosok lettek vagy a szenvedett bántalmazás és fogvatartás folytán utóbb elhaltak. Végre nem volt megállapítható azoknak a szerencsétleneknek száma sem, kiket egyes vörös parancsnokok a harctéren a Vörös Hadsereg kebelében kivégeztettek vagy akiket az ellenforradalmi harcokban, ellenforradalmárok öltek meg. Valószínűleg ezeknek száma is kitesz még pár százat."20 A legsarkalatosabb példával Váry adatainak hiányosságára éppen egy tiszántúli település, Debrecen szolgál. Ugyanis a cívisvárosból mindössze egyetlen áldozatot említ, az egyébként zsidó származású Rubin Farkast, a helyi mezőgazdasági gépgyár igazgatóját. A gyilkosságot személyes bosszúból Reinheimer Rezső gépgyári művezető, Rubin gyárának alkalmazottja követte el, aki a Tiszántúlon szintén hírhedtté vált Stern Mózessel szervezte meg az első debreceni terrorcsapatot.21 Azonban más források több debreceni áldozatra tesznek utalást. A már idézett Kelemen Béla például a következőket jegyezte fel a város román megszállása utáni napokban: „Szomorú híreket kaptam Debrecenből. A vörösök hajmeresztő atrocitásokat követtek el, így mondják, hogy a Bika szálló előtti tér csupa vér volt. Elképzelhető, milyen rettenetes kegyetlenkedést vittek a vörösök végbe, ha azt halljuk, hogy Debrecen lelkes magyar lakossága - mint a megváltóját - örömmel fogadta a megszálló bocskoros oláh sereget."22 Kelemen Bélánál konkrétabb adatokat közölt például Szabó László 1919-ben megjelent, okiratokból összeállított (de jegyzetek vagy más hivatkozások nélküli) munkája, miszerint Reinheimer csak Debrecenben 25 embert gyilkolt meg. Marjay Frigyes egy jóval későbbi, 1941-ben kiadott könyve pedig 86 debreceni áldozatot említett.23 20 Váry 1993. 1. Váry munkájáról térképekkel és táblázatokkal illusztrálva lásd Fürj Orsolya: Váry Albert adatai a vörös terror áldozatairól. RubicOnline, a Rubicon történelmi magazin internetes melléklete, 2011. évfolyam, Online: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/vary_albert_ adatai_a_voros_terror_aldozatairol/ (letöltve 2012. április 16.) 21 Váry 1993. 34-35. Az eset egyébként széles körben ismertté vált a korabeli Debrecenben. Baltazár Dezső a következőképpen rögzítette: „Debreczenben a legszélsőbb elemekből alakult egy öttagú terror különítmény. [...] £ szörnyű éjszaka kezdetén elfogták Rubin gyárost és fiát. Kivitték őket a temetőbe. Az apát meggyilkolták a sírok között. A fiatal Rubin Isten csodálatos szabadító hatalma segélyével, mint üldözött vad a sötétségben, elmenekült." Baltazár 1920. 63-64. 22 Kelemen 1923. 111. 23 Marjay 1941., Szabó 1919. 216-217. A vörösterror áldozatainak számával kapcsolatos ellentmondásokat jól szemléltetik az 1920-ban New Yorkban megjelent A vörös rémuralom Magyar- országon című kötet tanulmányai is. Szőllőssy Oszkár igazságügy-miniszteri osztálytanácsos például a következőket írta a munkájában: „A budapesti rémségek alatt Szamuely halálvonata vé- gigszáguldott az országon és az ellenforradalmak minden helyszínén kiszállottak belőlük a fekete utasok. Szolnokon 30, Kalocsán 20, a kis Dunapatajon 61 embert végeztetett ki az eddigi megállapítások szerint a diktatúra hivatalos gyilkosa s tömegestől ölette le az ártatlanokat még körülbelül 20 városban és községben." Néhány oldallal később Pékár Gyula államtitkár viszont a következőkről számolt be: „Szolnokon 57 embert - katonatisztet, polgárt, parasztot és gyereket - Kalocsán 19-et, Kapuvárott 7-et, Dunapatajon 62-öt, Dömösön 9-et akasztott a halálvonat parancsnoka és se szeri, se száma azoknak a helységeknek és városoknak, ahol Szamuely Tibor meg nem tizedelte volna a becsületes és munkás magyarságot." Szőllőssy 1920. 48., Pékár 1920.139-140. 53
