Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Kerepeszki Róbert: Éberség. Az ellenforradalminak vélt folyamatok „kezelése" a Tiszántúlon
Kerepeszki Róbert járta vidéket, amiről a már idézett Gratz Gusztáv a következőképpen írt: „a Forradalmi Kormányzótanács attól tartott, hogy a polgárság különösen azon a vidéken fog hajlandóságot érezni a fellázadásra a népszerűtlen proletárdiktatúra ellen, amerre a román hadsereg közeledik. Kun utasítására Cserny József40-50 terroristát adott Szamuely mellé teljes felszereléssel, kézigránátokkal, két tábori ágyúval és három gépfegyverrel. Ezek, mint a Vörös Hadsereg rögtönítélő törvényszékének karhatalmi különítménye működtek és állandóan Szamuely különvonatán laktak, amely egy podgyászkocsi, két szalonkocsi, egy étkező- és négy elsőosztályú Pullman- kocsiból állt. Szamuely első állomása Püspökladány volt, ahol elfogta Pongrácz Aladár csendőrszázadost és három csendőr altisztet, akik a frontról való visszavonulásuk közben Berettyóújfaluban lefegyverezték az ottani vörösőröket. Mindhármukat agyonlövette a püspökladányi temetőben."™ A tiszántúli régióban Szamuely csoportjának több tagja, illetve más vörös terrorcsapat vezetője is hírhedtté vált. Ok társadalmi hovatartozásukat tekintve mind a munkásság alsóbb rétegeihez tartoztak. A hódmezővásárhelyi események kapcsán már említett Anocskai Tóth Béla (egyes források szerint Anocskai András) szabó és mészárossegéd, a karcagi Friedländer Miksa gyilkosa, Nagy József hentes, a legismertebb Kohn Kerekes Árpád pedig vasesztergályos volt. Az utóbbi kegyetlenségéről számtalan történet maradt fenn, egyes források szerint egymaga 18 embert gyilkolt meg, köztük a már említett püspökladányi csendőröket is.18 19 Teljesen pontos és tárgyilagos adatok hiányában máig vitatott, hogy ezeknek a terrorcsapatoknak a tevékenysége mennyi áldozatot szedett a Tiszántúlon. A legfontosabb kiindulási alapul Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozatai Magyarországon című munkája szolgál. Váry 1919- ben főügyész volt, és a legtöbb kommunista vezetővel szemben ő képviselte a vádat a Tanácsköztársaság bukása után lefolytatott eljárásokban, így kétségtelenül ő ismerhette a legtöbb adatot a kérdés kapcsán. Az említett munkájában összesen 590 halálesetről számol be, és ennek egyik legfontosabb érdekessége az, hogy döntő többségük (több mint 400, tehát az általa ismertetettek mintegy 70%-a) kelet-magyarországi, és ezek között 62 olyan személy található, aki a tiszántúli régióban esett áldozatul. Azonban Váry maga is elismeri könyve előszavában: „Ez a szám és névsor azonban nem teljes. Hiányzanak az adatok azokról a területekről, amelyek időközben elszakíttattak. Nincsenek benne a Cserny csoportnál és a Lenin fiúknál. Vörös Riport Film, 5/5. bejátszás, 1919. május, online: http://filmhiradok.nava.hu/watch.php7ich5252 (letöltve: 2012. április 16.) 18 Gratz 1935. A püspökladányi csendőrök kivégzéséről beszámol még Váry 1993. 106-107., MNL SzSzBML XXXV.163.11. őrzési egység A mi vértanúink című csendőr emlékirat az 1919-es eseményekről, 29-31. Ezúton is köszönetemet fejezem ki Gottfried Barnának, aki a szöveget a rendelkezésemre bocsátotta. 19 Érdemes itt megemlíteni, hogy a Tanácsköztársaság bukása után Nagy Józsefet és Kohn Kerekes Árpádot halálra ítélték, Anocskai Tóth Bélát pedig a szegedi törvényszék 15 évi fegyházra ítélte. Váry 1993. 52
