Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Politikai és társadalmi viszonyok... A vasgyárban a megszállást követő napon, május 7-én a csehszlovák pénzügyminisztérium bányászati megbízottja megjelent, hogy birtokba vegye az ipari komplexumot. Krisko Buhos a vasgyári vezetők előtt kijelentette, hogy ettől a naptól kezdve a hivatalos nyelv a cseh lesz, és hamarosan megbízható mérnökök és tisztviselők fognak ide érkezni.27 Ez a bejelentés természetesen hatalmas felháborodást és félelmet váltott ki a munkásság körében. A bizonytalan helyzetet tovább fokozta, hogy a csehszlovák parancsnokság elrendelte a férfi lakosság összeírását. A vasgyári alkalmazottak ebből egyértelműen a csehszlovák hadseregbe való besorozás előkészületeire következtettek. Másnap emiatt alig jelentkeztek munkára, kisebb részük otthon maradt, míg a korabeli híradások szerint több ezren a Bükk-hegység túloldalán állomásozó Vörös Hadseregbe szöktek át.28 Pontos adatokat nem ismerünk, annyi azonban bizonyos, hogy a passzív ellenállás, és a fegyverekkel való átállás nyugtalanságot hozott, és folyamatos fenyegetettséget jelentett a megszállók számára. Második direktórium Május 20-án megkezdődött a diósgyőri és perecesi önkéntesekkel kiegészült Vörös Hadsereg offenzívája a két település visszafoglalásáért. A Landler Jenő által vezetett V. hadosztály osztagai végül igen gyorsan, már a kora esti órákra birtokukba vették Miskolcot és Diósgyőrt.29 Két nappal később a központi direktórium nevében Landler Jenő belügyi népbiztos keményen bírálta a korábbi, Reisinger-féle vezetést. A helyi kommunisták részéről megfogalmazott folyamatos kritikák, mint az elvhűség hiánya, a burzsoáziával való szoros együttműködés, a határozatlanság és a város feladása mind-mind szerepeltek a népbiztos beszédében. Május 24-én ezért Landler ideiglenesen Hirossik János kommunista vezetőt nevezte ki a helyi direktórium élére.30 A megbízható és elvhű kommunisták hiánya miatt Hirossik azonban kénytelen volt Reisingert és Pelyhét is a vezetésben hagyni. Szerepük azonban egyre jelentéktelenebbé vált, erre utal, hogy az új népbiztos is elítélően nyilatkozott a Reisinger-féle éráról: 27Somorjai 2007. 26. 28 Beránné-Román 1978.15. 29 Somorjai 2007. 28. 30 Hirossik János (1887-1950) tető- és palafedő munkás, az 1900-as évek elején belépett a Magyar- országi Szodáldemokrata Pártba. Ezt követően publidstája és szerkesztője lett a Népszavának és az Építőmunkásnak. 1918 őszén részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) megalapításában és rövid ideig első titkára is volt. A Tanácsköztársaság alatt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás -és Katonatanács tagja, a felszabadított területek kormányzója majd a Szlovák Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa volt. 1919 augusztusa után rövid ideig bujkált, majd Bécsben szökött, ahol részt vett a KMP újjáalapításában. 35
