Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely „A régi közigazgatást átvette és szoros személyi nexusban volt a burzsoáziával. "31 A visszatért és összetételében egyre inkább megváltozott tanácshatalom - elődeikkel ellentétben - kemény kézzel látott hozzá a város irányításához. Ennek egyik első jeleként átszervezték a Vörös Őrséget, ahová ezután csak megbízható, kommunista érzelmű tagokat vettek fel.32 A nyíltan kommunistává váló karhatalom, valamint Hirossik mozgalmi múltja és rendelkezései komoly aggodalmat keltettek a város polgárságának körében. Különösen annak fényében, hogy az elvhű kommunista vezető nemcsak a helyi elvtársakkal, hanem a város munkásságával szemben is komoly kritikákat fogalmazott meg. „Kispolgári város. A proletárságnak nagy része nem öntudatos, dacára, hogy szervezett, a másik része és ezek között a vezetők nagy része tisztán kispolgári gondolkodású. Forradalmi iniciatíva teljesen hiányzik, a forradalmi készség is csak bizonyos opportunitásos szempontok érvényesítése mellett juthat érvényre. [...] Azt tapasztaltam, hogy az itteni intéző bizottság, még a cseh megszállás ideje előtt, nem igen hajtotta végre a kormányzótanácsi rendeleteket illetve bizonyos speciális mellékízzel hajtották végre. Úgyhogy a diktatúrát úgyszólván teljesen újra kell felépíteni.''33 Hirossik jelentéséből jól látható, hogy sem a korábbi baloldali vezetést, sem pedig a helyi munkásságot nem tartotta alkalmasnak a forradalom megvívására. Ezért az erő eszközével igyekezett a várost vezetni. A csehszlovák megszállás előtti időszakhoz képest erőszakosabb módszerek alkalmazásával, visszamenőlegesen is megpróbálta végrehajtani a Tanácskormány rendelkezéseit. Első lépésként átszervezték a városi közigazgatást, ennek eredményeképpen a korábbi 29 ügyosztály helyett csak 8 maradt. A döntést politikai okokkal magyarázták, a valóságban azonban a hozzáértő, kommunista érzelmű szakemberek hiánya, valamint a régi tisztviselők tömeges menekülése állt a háttérben. Hirossik a működőképesség érdekében kénytelen volt alkalmazni a „burzsoáziával" szövetkező Reisingert, a város alpolgármesterét Hodobay Sándort, valamint a még helyben maradt hivatalnokokat.34 A miskolci tisztviselői karral szemben a vármegyei alkalmazottak szinte kivétel nélkül elmenekültek, ezzel súlyosan nehezítve az újjáalakuló kommunista vezetés dolgát. A közellátási problémák május 20. után is változatlanok maradtak, az élelmiszer- és lakáshiány már-már elviselhetetlen körülményeket teremtett. Június elejére ismét súlyos élelmiszerhiány lépett fel, ezt a környező falvakból behozott árukkal próbálták enyhíteni. A helyi hatalom nyomására indított fel31 Somorjai 2007. 29. 32Lehoczky 1969. 43. 33 Erényi-Mucsi 1956. 6. köt. 630. 34 Hodobay Sándor (Eperjes, 1880 - Abony, 1957) Iskoláit szülővárosában majd Kolozsvárott folytatta, itt a Ferenc József Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1912- ben Miskolc főjegyzőjének választották és rá alig hat évre már a város polgármester-helyettese volt. 1922-ben választották polgármesterré, ezt a tisztséget egészen 1935 el is látta. Ekkor egy panama ügylet miatt lemondott, majd szinte teljesen visszavonult a közélettől. 36
