Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely A csehszlovák megszállás 1919. május 1-én csehszlovák parlamenter érkezett a városba, majd még ugyanezen a napon Szentpáli István polgármester vezetésével egy négytagú bizottság tárgyalt a város átadásáról. Másnap a csehszlovák csapatok az egyezmény értelmében „békés" úton elfoglalták Miskolcot, majd pár nap múlva Diósgyőrt is. A két település megszállását követően a csehszlovák csapatok nem vonultak tovább, így a Vörös Hadsereg tíz-tizenöt kilométerre, a Bükk-hegység túloldalán alakította ki állásait. Nem messze tőlük, a Sajó bal partján pedig már az időközben előrenyomuló román csapatok állomásoztak. Miskolc politikai helyzete néhány nap alatt még bizonytalanabbá vált. A megszálló csehszlovák erők ígéreteik ellenére azonnal hozzáláttak a kommunista rendszer felszámolásához, és számos politikai vezetőt őrizetbe vettek, majd internáltak. A bizonytalan hatalmi helyzet miatt a közellátás és közélelmezés még inkább megoldatlan maradt, ezt érzékelve Angione ezredes - az Antant olasz megbízottja - személyesen fordult Prágához és Brünnhöz.24 Az ellátást ezekben a napokban tovább nehezítette, hogy a várost nyugatról a magyar Vörös Hadsereg, délről pedig a román csapatok gyűrűje vette körbe, így hivatalosan csak a csehszlovákok által már megszállt északi, illetve keleti területekről lehetett ellátmányt szerezni. Ennek elősegítésére igyekeztek a vasúti forgalmat és a „szabad" polgári közlekedést is biztosítani. A csehszlovák parancsnokság az általa megszállt területekre utazási igazolványokat bocsátott ki, és ezzel együtt igyekezett a városban tartózkodó menekülteket is távozásra bírni. Bejelentésük természetesen újabb feszültségeket generált. Május 16-án a megszállók hivatalosan is bejelentették, hogy azok a személyek, akik a háború alatt, vagy 1918 novembere után a telepedtek le ideiglenesen a városban, azonnal hagyják el Miskolcot, különben karhatalommal hajtják végre a rendelkezést.25 A menekülteknek 15 napjuk volt arra, hogy a vármegye székhelyéről távozzanak. Becslések szerint ekkor közel 1000 családról, tehát körülbelül 2000-3000 emberről lehetett szó. Közülük, ha hihetünk a cenzúrázott sajtó híradásainak mindössze 50 személy jelentkezett, és kapott utazási engedélyt korábbi lakhelyére.26 A csehszlovákok a városi bejelentő hivatal nyilvántartása alapján, a magyar hivatalnokok és a rendőri erők látszólagos közreműködésével megpróbálták felkutatni a regisztrált menekülteket, ám ez sem hozott komoly eredményt. A városban tartózkodó több ezer menekült helyzetének kontrollálása, a helyi társadalom passzivitása miatt a csehszlovákok számára leküzdhetetlen feladatot jelentett. 24Somorjai 2007. 26. 25 Reggeli Hírlap 1919. V. 17. 26 Szűts 2009. 23. 34
