Vörös és fehér. A vörös és a fehér uralom hátországa 1919 vidéken - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 30. (Veszprém, 2013)
Szűts I. Gergely: Politikai és társadalmi viszonyok Miskolcon és Diósgyőrben 1919-ben
Szűts István Gergely kiutasítottak. Az ide érkezők és hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodók ellátása ismét komoly problémát jelentet a város számára. Különösen úgy, hogy 1918. október 31-től új vezetése volt a borsodi megyeszékhelynek. A Károlyikormány megalakulását követően Miskolcon is változások történtek, így például kinevezték kormánybiztosnak a Szociáldemokrata Párt helyi vezetőjét, Reisinger Ferencet.10 Reisinger a következő fél esztendő helyi eseményeiben kulcsfontosságú szerepet játszott, ezért személyiségét, kapcsolatait érdemes röviden kibontani. Ezt indokolja az is, hogy személyén, döntési mechanizmusain és kapcsolathálóin keresztül jobban megismerhetővé válik a Miskolcon és Diósgyőrben lezajlott események háttere. Reisinger 1905-ben került a városba, ahol már a következő esztendőben a helyi SZDP tagság vezetőjévé választotta. Rövid időn belül hivatalnokként sikerült elhelyezkednie előbb a városi Munkásbiztosító Pénztárnál, majd 1914- től a miskolci közüzemeltetési vállalatnál. Ez utóbbi hivatalban egy éven belül igazgatónak nevezték ki. A köztudottan baloldali érzelmű Reisingernek alig tíz év alatt láthatóan jó kapcsolatot sikerült kialakítania a városvezetéssel és a helyi notabilitásokkal. Az 1918. novemberi események egyik politikai következménye tehát az volt, hogy a kormánybiztos, azaz a helyi ügyek legfőbb intézője egy szociáldemokrata, Reisinger Ferenc lett. Véleményünk szerint ezzel a város korábbi vezetése nagyrészt egyetérthetett. Különösen úgy, hogy a napi ügymenetet kezelő tisztviselők a helyükön maradtak, így a mérsékelt kormánybiztosnak és a hozzáértő hivatalnokoknak köszönhetően nagyobb törés nélkül zajlott le az átállás. A politikai váltás az egzisztenciájukat és településük rendjét féltő hivatalnokok számára nem okozhatott túlzott morális krízist, erre utal, hogy például a vármegyei tisztikar többsége rövid időn belül belépett a Szociáldemokrata Pártba.11 A helyzetre jellemző, hogy nemcsak a városi és vármegyei alkalmazottak, hanem például Miskolc polgármestere, Szentpáli István,12 illetve a vármegye országgyűlési képviselői is hivatalukban maradtak. A vasgyárban is hasonló volt a helyzet, itt a tisztikar tagjainak többsége belépett a Szociáldemokrata Pártba, ezzel tovább erősítve annak helyi társadalmi bázisát.13 10 Reisinger Ferenc (1880-1964) asztalos, a famunkások miskolci csoportjának vezetőségi tagja (1905), szociáldemokrata képviselő, a Miskolci Munkásújság szerkesztője, a Tanácsköztársaság alatt a munkástanács elnöke. 1922-től a MSZDP miskolci szervezetének titkára, 1922-1933 között országgyűlési képviselő. 1945 és 1947 között a belügyminisztériumban, belügyi titkárként dolgozott. 1951-ben letartóztatták, majd rövid időre börtönbe is zárták. 1964-ben hunyt el Halásziban. "Somorjai 2007. 20. 12 Szentpáli István (1861-1924) 1892-től a Miskolci Kereskedelmi és Iparkamaránál dolgozott, emellett pedig a középkereskedelmi iskolában is tanított. 1902-ben lett első ízben polgármester, majd 1912 és 1916 között országgyűlési képviselő. 1917-ben választották ismét polgármesterré, amely tisztséget 1921 novemberéig látott el. 13 Reggeli Hírlap 1918. XI. 22. 30
