A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története kapjon a gyermeknevelésben (bölcsőde, óvoda, iskola), a kulturális és sportolási lehetőségek, valamint a pihenőhelyek biztosításában. Kollektív élet, kollektív terek: a főtér és a főút A „kollektív élet” mítosza, amely még a tervezőasztalon született, feleslegessé tette a nagy lakásokat, ahol az emberek családi körben töltik el szabadidejük nagy részét (másrészt sok embernek kellett lakást biztosítani). Helyette hatalmas felvonulási utakra és terekre volt szükség, ahol a város lakói összegyűlhetnek, társas életet élhetnek, „szabadon” kifejezhetik véleményüket.9 A kollektivitás szembehelyezése az individuummal a hivatalos ideológia egyik központi elemének számított, és megtalálható volt az ünnepi vagy párttaggyülési szertartásokban ugyanúgy, mint a városépítészetben. A politikai szocializációban kulcsfontosságú rítusokhoz terekre volt szükség.10 * Oleg Kharkhordin a Szovjet- unióbeli szokásokat vizsgálva úgy véli, hogy a pártgyűléseken tartott közösségi rituálék részben az ortodox egyház intézményeiből és szertartásaiból származtak, amelyek az egyén és közösség folytonos „önreflexiójára” („önkritikájára”) épültek. 11 Az ortodox szertartásokra épülő rituálék azonban olyan tervezett terekbe kerültek, melyek részben angolszász eredetűek voltak. Mint ahogy maga a kollektív szó is, amely viszonylag későn, csak 1934 után jelent meg egyre gyakrabban a szovjet szótárakban az angol collective szó átvételeként (előtte többnyire regényfordításokban fordult elő a 19. század második felében).12 Egy szocialista városnak a tervezők szemében mindenekelőtt „átláthatónak” kellett lennie, ami a világos funkcionális szerkezetben valósult meg, annak érdekében, hogy a városlakók szocialista életmódja lehetővé váljék.13 A várost viszonylag kicsi - körülbelül hatezer lakosú - lakónegyedekből (szomszédsági egységekből) állónak képzelték, mindegyik negyedet önálló központtal.14 A szomszédsági egységekről szóló elképzelés egy amerikai tervezőtől, Clarence Perrytől származik, aki azt részletesen New York 1920-as években készült ren9 Weiner 1959: 85. 10 A szovjet rítusok szerepéről a kollektív és individuális szembeállításában: Lane 1981: 61-64. " Kharkhordin 1999. 12 Kharkhordin 1999: 76. 13 A szocialista városépítészet alapvetésének számító munkában 1930-ban Nikolai Miliutin azzal érvel emellett: „Az új életformának az új munkaszervezet és lakásépítés miatt kell természetes eredményként megszületnie, és amiatt, hogy a kollektív társadalmi szolgáltatások megfelelnek a lakosság igényeinek.” Miliutin 1930: 79. 14 MNL OL XXVl-D-8-f. 88. d. Előterjesztés Sztálinváros városrendezési tervének jóváhagyása tárgyában. A szovjet tervekben 8-12 ezer lakosú mikrorajonok vannak a városmag körül. 130
