A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok
Horváth Sándor: Sztálinvárosi mítoszok parasztok meglincselik az őket sanyargató begyűjtési hivatalnokot, a falu egykori zsidó földbirtokosát. „Nem a nagy nyilvánosság előtt (pl. az írószövetség taggyűlésén), de le kell leplezni ezt az elemet, amely zsidó burzsoá származását azzal akarja elfelejtetni a reakció előtt, hogy feltámasztja a fasiszta pogromuszí- tásf ’ - írták a pártközpontban Sándor Andrásról. 1954 elején kizárták a pártból.55 1956 októberében ismét MDP-tag lett. Az SZKP XX. kongresszusa után rendszeresen írhatott ismét a fővárosi lapokba. Felszólalt az 1956-os forradalom „előszobájának” tekintett budapesti Petőfi Kör gazdaságpolitikai vitáján. Sztálinvárosban a Petőfi Kör mintájára helyi értelmiségi kört szervezett. 1956. május 24-én megalakult a Fáklya Klub, amelynek informális vezetője Bódis Károly lett, bár Sándor András maradt a külvilág számára a kör arca. A sztálinvárosi klub korántsem volt olyan sikeres, mint a Petőfi Kör: a műszaki értelmiség jelentős része távolmaradt a klubtól. A Petőfi Körhöz hasonló tevékenységű Fáklya Klub nem vált a helyi szellemi élet központjává. Sándor 1956. október 23-án Budapestre utazott a DISZ KV ülésére, ami a tervezett tüntetés miatt elmaradt. Este beszámolt Sztálinvárosban a fővárosban történtekről. Kezdeményezője volt a sztálinvárosi nemzeti bizottság megalakításának, szerkesztette a Dunapentelei Igazság című lapot, amelyet a Dunapentelci Vasmű Munkástanácsa adott ki. Márkus Istvánnal és Kuczka Péterrel kezdeményezte a Nemzeti Segély létrehozását, amit az MSZMP november 21-én ellenséges propagandának minősitett. November 22-én letartóztatták, de 1957 januárjában szabadon engedték. Február 18-án újból letartóztatták. 1958. március 3-án első fokon nyolc év börtönbüntetésre ítélték, amelyet a Legfelsőbb Bíróság 1958. október 4-én hat évre mérsékelt. Ezt követő évben íratták vele azt az - ebben az időszakban .politikai letartóztatottaknál szokásos - önvallomást, amely Sztálinváros történetéről is szól. A szerző talán legfontosabb célja az lehetett, hogy megfeleljen a hivatalos elvárásoknak. Ez számára - tájékozott, tollforgató ember lévén - nem okozhatott különösen nagy erőfeszítést, ha szabadulása volt a tét. Az önvallomás olyannyira elfogadhatóra sikerült, hogy a Sztálinvárosról szóló belügyi ismertetések kiindulópontja lett. Szerzője 1960 áprilisában az első nagyobb amnesztiával szabadult.56 Kiszabadulása után a Szerzői Jogvédő Hivatal munkatársa lett. Viszonylag nyugodt állása mellett 1966-tól „Sárdi” fedőnéven III/111-as informátorként nagy ügybuzgalommal jelentett munkatársairól, az általa ismert írókról és az írószövetség rendezvényeiről.57 1 9 7 3-tól Heves megyében már „Stimecz” fedőnéven titkos megbízottként az Egri Dohánygyárból jelentett, ahol propagandista feladatokat látott el. 1983-ban nyugdijba vonult, de még 1989-ben is igen szorgalmasan írta jelentéseit az egri ellenzéki pártok, az MDF és FIDESZ megalakulásáról. 55 Standcisky 2003. 56 Sándor András életrajza: 1956-os forradalom adattára 2006. 57 ÁBTL M-35897; M-35897/1. Sárdi. 143
