A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Germuska Pál: Kamaszvárosok? Tatabánya és Oroszlány fejlődési pályája a 20. század második felében
Germuska Pál: Kamaszvárosok? Tatabánya és Oroszlány fejlődési pályája Az 1990-es években mind Tatabánya, mind Oroszlány érzékeny vándorlási veszteséget szenvedett el (13. ábra), miközben a közép-dunántúli régió mindvégig megtartotta vonzóképességét és a további betelepülés jellemezte. Látványos a 2000-2002. körüli trendváltozás: a megyeszékhely stabilizálódó és felívelő gazdaságával megállította az elvándorlást, Oroszlányból azonban még az előző évtizedhez képest is nőtt az elköltözők aránya. Talán a kedvezőbb foglalkoztatási szerkezetnek, talán a kedvezőbb intézményi és infrastrukturális környezetnek köszönhetően a megyeszékhelyen lényegesen több vállalkozás indult (14. ábra), mint Oroszlányban; sőt, még a régió átlagát is meghaladó mértékű volt a vállalkozásalapítási aktivitás Tatabányán. Az újonnan induló helyi kis- és középvállalkozások azonban nem lehettek képesek felszívni a szénbányák bezárásával, leépítésével felszabaduló sokezres, ráadásul egyszerre jelentkező munkaerőtömeget: ezért szökött 1992-ben 12% közelébe a munkanélküliség mindkét városban (lásd 15. ábra). Mivel Tatabányán gyakorlatilag megszűnt a szénbányászat, 1997-ig a munkanélküliségi arány még meg is haladta az oroszlányi szintet, ahol a bányák egy részét tovább művelték. A megyeszékhely újraiparosodása, a befektetők új gyámyitásai aztán megtették hatásukat: 2003-ig gyorsabban csökkent a munkanélküliség (egészen 3,5%-ig!), mint Oroszlányban, ahol elmaradtak a külföldi nagyberuházók. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy 2003-2004-től mindkét városban kisebb az állástalanok aránya, mint a régióban általában. A 16. és 17. ábra arról tesz tanúbizonyságot, hogy a gazdaság átrendeződése ellenére a két város lakosságának jövedelme és jóléte nem szakadt le a régió átlagától: akár a nominális (infláció nélkül mért) jövedelmeket, akár a 100 lakosra jutó személygépkocsik számát nézzük, nem térnek el az adataik a fő trendtől. Az oroszlányi munkanélküliség magasabb szinten való megragadása a 2000- es évek első felében magyarázhatja, hogy miért lehetett szükség nagyobb mértékű állami-önkormányzati gondoskodásra, amelyet a 18. ábrán a rendszeres szociális segélyezettek aránya mutat. A 19. ábra a foglalkoztatási szerkezetből az esetünkben legérdekesebb ipariépítőipari foglalkozást emeli ki, már az átalakulás első szakaszának lezárultát jelentő 2001. évben. Márkushegynek köszönhetően Oroszlányban még ekkor is 10 százalékponttal haladta meg az ipari foglalkoztatás a közép-dunántúli átalagot vagy a megyeszékhelyen mért arányt. A 20. és 21. ábra iskolázottsági mutatói arról vallanak, hogy a vértesi kisváros nem tudta képzettségi hátrányait behozni: Komárom-Esztergom megye többi kistérsége és általában a régió is jobb mutatókat produkál akár az általános, akár a középiskolát végzettek arányát mérve. A diplomával foglalkoztatottak arányát tekintve (22. ábra) hasonló elmaradásnak lehetünk tanúi oroszlány esetében. A humán tőke minősége tehát meghatározza egy város esetében is, hogy milyen új iparok, vállalkozások és befektetések befogadására alkalmas, ugyanakkor a loká87
