A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Germuska Pál: Kamaszvárosok? Tatabánya és Oroszlány fejlődési pályája a 20. század második felében
A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története különösen a felsőfokú végzettséget vizsgálva viszont még Tatabánya sem tudta beérni a vidéki városi átlagot - még 1980-ra sem. A bonyolult technológiákat alkalmazó vegyipar városai lényegesen magasabb képzettségű munkaerőnek adtak otthont, így lehetséges, hogy a tizenegy szocialista város átlaga mindvégig meghaladta a tatabányai közép- és felsőfokú végzettségűek arányát. Oroszlány leginkább a főiskolát, egyetemet végzettek, illetve felsőfokú oklevelet szerzettek arányát illetően maradt le 1980-ra a referenciacsoportokhoz képest: a vidéki városi átlagnak alig felét tette ki, és a szomszédos megyeszékhely arányának kétharmadát érte csak el; egyszerűen azért, mert hiányoztak azok a szektorok és funkciók, amelyek ennél több értelmiségi foglakozásút eltarthattak volna. A szocialista rendszer összeomlása, a szénbányászat és a nehéziparok támogatásának leépítése, a gazdaság radikális átstrukturálódása gyökeres változásokat hozott a városhierarchiában is. Az 1989-90-es fordulat eleve különböző helyzetben érte a hazai szocialista városokat, mára pedig szinte szakadékszerü távolság választja el a prosperáló Tiszaújvárost, Tatabányát vagy Százhalombattát a stagnálás és a további hanyatlás határán egyensúlyozó Ózdtól vagy Komlótól.16 A hagyományos gazdaságföldrajzi tényezők (vasúttól, autópályától való távolság stb.) ismét nagyobb szerephez jutottak, ugyanakkor az állami szabályozási környezet mellett mind fontosabbá vált a helyi önkormányzat és a városvezetés aktivitása és rátermettsége. Tatabányát nem érte felkészületlenül, mégis drámai következményekkel járt a szénbányászat végleges megszűnése: több ezer munkahely szűnt meg szinte egyszerre az 1990-es évek elején. Ugyanakkor egyfajta tiszta lappal indult város, „kitalálhatta magát”, és egy következetesen végiggondolt stratégia mentén hajtotta végre az újraiparosodást - főként külföldi befektetők segítségével, zöld iparokkal, magas hozzáadott-értéket tartalmazó feldolgozóiparral és diverzifikált ágazati megoszlással. Oroszlányban a márkushegyi bánya (immár, mint az egyetlen hazai mélyművelésű szénbánya) és a Vértesi Erőmű maradt a legnagyobb foglalkoztató, ugyanakkor az ipari park mára tucatnyi kis- és közepes szolgáltató és ipari cégnek ad otthont - fokozatosan stabilizálva a város gazdaságát. Miközben a két város 1990 után is hasonló problémákkal nézett szembe (túl- iparosodottság és egyoldalú iparszerkezet; válság sújtotta iparágak; fejletlen szolgáltató szektor stb.) a megyeszékhely mégiscsak képzettebb munkaerőt és jobb infrastruktúrát tudott kínálni az induló vállalkozásoknak és a letelepülő befektetőknek. Az Erőforrástérkép nevű - az MTA Közgazdaságtudományi Intézete és konzorciális partnerei által fejlesztett - internetes adatbázis segítségével a 13-22. ábrák mutatják az átalakulás elmúlt két évtizedét. 16 A szocialista városok átalakulásáról lásd például: Mezei 1997.; Szirmai et al. 2002.; Germuska 2002. A szocialista városok néhány statisztikai jellegzetességéről lásd Tóth 2008. 86
