A közép-dunántúli régió városainak szocialista kori története - A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai 29. (Budapest-Veszprém, 2012)
Czetz Balázs: A Rákosi-korszak ipar- és településfejlesztési koncepciói Fejér megyében
Czelz Balázs: A Rákosi-korszak ipar- és településfejlesztési koncepciói Fejér megyében közül is kiemelkedik a Bodajk-balinkai üzem. A Fejér megyei Bodajk község életében volt egy rövid szakasz, amikor az országos politika olyan szerepet szánt neki, amelyre a település alapvetően nem volt alkalmas. A szomszédságában, Balinkán nyitott bányaüzem mellett a politikai döntéshozók egy bányászvárost is szándékoztak alapítani. A központi akarat erre a célra Bodajkot jelölte ki. A balinkai mintabánya tervei 1949. december 21-re készültek el. A célok, akárcsak Dunapentele esetében, itt is nagyra törőek voltak: „A teljes gépesítés megvalósításával az üzemnek rövid idő alatt mintaszerűen kell kifejlődni, hogy az 1951. év első felében a napi széntermelése a 2000 tonnát elérje, s a további időszakban ezt a termelést állandóan biztosítani tudja”.21 A bánya végül 1951. december 22-én kezdte meg a termelést, ám csak a 1960-as évek közepére biztosította azt a szénmennyiséget, amit eredetileg célul tűztek ki. A bányászváros sem valósult meg, 1951-1953 között Bodajkon mindössze 200 lakás épült fel. 1953-ban, a Nagy Imre nevével fémjelzett fordulatot követően a lakótelep további építése leállt, már csak a parkosítás és a közművesítés befejezésére futotta a lendületből. Az eredeti elképzelésben szereplő, 5000 lelket befogadni képes bányászlakótelep soha nem készült el, a település várossá fejlesztése lekerült a napirendről.22 Az 1949-ben elfogadott ötéves tervvel párhuzamosan, ám az abban foglaltaktól eltérő módon megindult az ország településfejlesztési koncepciójának kidolgozása is. Az ötéves terv hosszasan sorolja a falvak és a vidék felvirágoztatását célzó intézkedéseket és fejlesztési terveket, azonban az MDP ideológusainak ennek megvalósítása soha nem állt szándékukban. Az ideális társadalom szerintük egyetlen nagy központból, egyetlen terv alapján irányítható. Az igazán fontos fejlesztési kérdéseket soha nem bízták a településpolitikára, mindig egy magasabb szintű döntési mechanizmus, a központi gazdaságirányítás érdekei szerint döntöttek.23 Az első településfejlesztési koncepció kidolgozására 1950 őszén került sor. Ennek szellemisége hűen tükrözi azt a kort, amelyben született. Messze túlbecsülte a centrális tervezés lehetőségeit, valamint az ipar városfejlesztő funkcióját. Elsődleges célja a városfejlesztés volt, a kisebb településekről szinte nem is nyilatkozott. A realitásokat figyelembe nem vevő fejlesztési koncepciók hatására az elkövetkező években késleltették a város- és főleg a falufejlesztést. Ennek egyik oka, hogy az erőltetett ipari beruházások mellett a településfejlesztésre nem jutott elég pénz. Elodázták a közműfejlesztéseket, a közlekedési beruházásokat és a lakásépítési programot is. Természetesen a mezőgazdasági jellegű településekről a munkanélküliség hatására megindult az iparba való vándorlás, amelyet felerősített az erőszakos tsz-szervezés, a mezőgazdaság 21 Benke 1996: 156. 22 A témáról részletesen lásd: Czetz 2007. 23 Valuch 2001: 122. 57
